Egymás terhét hordozzátok…
Ökumenikus testvérvárosi lelkésztalálkozó Kárpátalján
Február utolsó hétvégéjén ökumenikus lelkésztalálkozónak adott otthont a kárpátaljai Rahó. Az unitárius, református, római katolikus és evangélikus résztvevők az erdélyi Torockóról, Gyergyószentmiklósról, a felvidéki Rozsnyóról valamint Budapest V. kerületéből érkeztek a Fekete- és Fehér-Tisza találkozásánál fekvő városba. Hogy miért éppen ezek a települések képviseltették magukat e találkozón? E kérdésre akkor kaphat választ a kíváncsi olvasó, ha meglátogatja Belváros-Lipótváros honlapját, ahol rátalál a „Testvérvárosok” menüpontra.
A testvérvárosi partnerkapcsolat révén született meg a gondolat: jó volna, ha e Kárpát-medencei, többé-kevésbé magyarok által is lakott települések nemcsak az önkormányzatok szintjén ápolnák egymással a barátságot, hanem a különböző felekezetű egyházközségeik is kapcsolatba kerülnének egymással. Az ötletet tettek követték, és február utolsó hétvégéjén római katolikus, evangélikus, református és unitárius résztvevőkkel megrendezték az említett gyülekezetek lelkészeinek és papjainak első ökumenikus találkozóját. A házigazda szerepét a helyi római katolikus gyülekezet, illetve Mikulyák László plébános vállalta. Az ötszázötven éves múltra visszatekintő kárpátaljai város lakóinak száma a 2001-es népszámláláskor 15 241 volt, ebből 12 százaléknyi vallotta magát magyar nemzetiségűnek.
A helyi hívekkel egy-egy ökumenikus istentisztelet alkalmával nyílt mód találkozásra. A két éve holland támogatással megépült református templomban a rahói református közösséget gondozó László Károly técsői lelkész fogadta a vendégeket. Igehirdetéssel Ferenc Gábor torockói unitárius lelkész, valamint dr. Osztie Zoltán budapest-belvárosi római katolikus plébános szolgált. A másik ökumenikus istentiszteletre a római katolikus gyülekezet templomában került sor; ezen a liturgiát Portik-Hegyi Kelemen gyergyószentmiklósi plébános vezette. Igét ez alkalommal Kászoni József budapesti unitárius lelkész, valamint e sorok írója hirdetett.
A találkozó jó lehetőséget kínált arra, hogy a kötetlen együttlétek során a résztvevők megismerhessék egymás egyházközségeit. Így ki-ki megoszthatta a többiekkel saját közösségének örömeit és nehézségeit. Ezenkívül a jelen levő lelkészek két előadás meghallgatásával és megvitatásával együtt gondolkodhattak néhány olyan kérdésről, amelyek a közös alapokra s a közösen elvégzendő feladatokra irányították a figyelmet. Az egyik előadás a papok és lelkészek ökumenikus mozgalomban betöltött szerepét vizsgálta, a II. vatikáni zsinat alapvetését helyezve homloktérbe. A másik témafelvetés a teremtő Isten s a teremtettség megóvásáért felelősséget viselő ember kapcsolatát járta körül.
A papok és lelkészek mellett részt vett a konferencián Simon J. Zaven, Budapest V. kerületének egyházi és testvérvárosi kapcsolatokért felelős ügyintézője, a találkozó egyik eszmei szerzője s a szervezés oroszlánrészét is magára vállaló „motorja”. A Kárpát-medencei magyar keresztények összetartozását erősítő együttlétet gazdagította egy olyan rozsnyói szlovák anyanyelvű plébános jelenléte is, aki magyar hívei kedvéért tanulta meg a magyar nyelvet.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a találkozó jó lehetőséget kínált mind a magyar–magyar, mind pedig a keresztény ökumenikus kapcsolatok erősítésére, s hogy kívánatos lenne, ha ezt az első hivatalos együttlétet a jövőben további hasonló alkalmak követnék. Ennek szellemében hangzott el a budapesti unitáriusok részéről a meghívás, mely szerint az őszi belvárosi Lipót-napok keretében e gyülekezet várja majd a partnertelepülések gyülekezeti delegációit. Reménység szerint akkor már a délvidéki Topolya és az erdélyi Énlaka lelkészei és papjai is jelen tudnak majd lenni, s képviseltetik magukat azok a gyülekezetek is, amelyek az érintett településekről a rahói alkalomra nem tudtak eljönni.
Az első hivatalos találkozó – úgy tűnik – hagyományt teremt. De megfontolásra és követésre méltó példát is kínálhat más testvértelepülések számára is.
Cselovszky Ferenc evangélikus lelkész (Budapest-Deák tér)