Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyéb

Hozzászólás a cikkhez

Isten közvetlen megismerése az ember bűnesete után megromlott és elhomályosult ugyan, de nem szűnt meg teljesen (egyetemes kinyilatkoztatás). Isten – végtelen szeretetéből kiválasztott teremtménye iránt – ezért egy másik „külön kinyilatkoztatásban” ismertette meg magát a bűnös ember-világgal: az ősatyákon, majd egy választott nép királyain és prófétáin keresztül. Ez a külön, üdvösségtörténeti kinyilatkoztatás – amint erről az első részben szóltunk – a Názáreti Jézus, Isten Fia földi testtélételében, kereszt-halálában és föltámadásában vált teljessé. „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14).

A Szentírás nem más, mint ennek a világtörténelemben végbement és a bűnös világ megmentésére irányuló „külön kinyilatkoztatásnak” az írásba foglalása az Ószövetség és az Újszövetség hatvanhat iratában, középpontjában a Názáreti Jézusról, az Isten Fiáról szóló tanúságtétellel. A Szentírás tehát emberektől írott, két-háromezer éves történeti iratok foglalata, íróik és koruk, akkori világuk minden történeti jellegzetességével, geocentrikus világképével, akkori ismereteik korlátjaival és különbözőségeivel. Olyanok ezek a bibliai iratok, mint a gótikus templomok színes üvegabla-kai: más-más színekkel és formákban adják tovább Isten éltető napfényét, ugyanazt a fényt. A Szentírás ugyanakkor mégis ki-mondhatatlanul több, mint pusztán emberi, történeti iratok lenyűgöző gyűjteménye és a világ legelterjedtebb könyve. A Szentírás sokszínű emberi, történeti tanúságtételei mögött Isten Szentlelkének a leírt események igazi értelmét feltáró-ihlető ereje szólal meg. Isten bűnt büntető ítéletéről, az ember bűnének következményeiről és ezzel együtt Isten végtelen, megbocsátó sze-retetéről a bűnbánó, hozzá menekülő ember iránt. A kezdettől fogva megígért Messiásról, a Megváltóról és Szabadí-tóról, Jézus Krisztusról. Milyen találóan írja reformátorunk a Szentírásnak erről a csodálatos isteni-emberi kettősségéről: „Bizony, e könyvben megtalálod a jászlat és a pólyát, amelyben Krisztus fekszik… egyszerű és rongyos ez a pólya, de drága a kincs, amely belé van takarva: Krisztus.” A Szentírás történeti irataiban könnyen felismerhető koruk idejétmúlt geocentrikus világképe, téves ismeretei a földi világról, a korabeli vallások és kultúrák számos hatása, melyek miatt annyi támadás és kritika érte a Bibliát a múlt évszázadokban, de a jelenben is. A Szentírás tehát nem olyan érte-lemben Isten kinyilatkoztatása, hogy minden egyes szava külön is Istentől ihletett lenne. A Biblia minden egyes szavának isteni kinyilatkoztatásként értelmezése, a „verbális inspiráció”, súlyos tévedéseket, az egyházban szektás szakadásokat okozó tévtanítás. A Szentírás csak a maga teljességében és összefüggéseiben Isten igéje a számunkra, a középpontjában Jézus Krisztus evangéliumával és törvény-magyarázatával. Ahol a Szentírás egész üzenetéből, irataiból egyes szavakat vagy részleteket a Szentírás egészére való tekintet nélkül kiszakítani próbálnak, ott az emberi értelem támad a Szentírás egysége ellen, nem pedig Isten Szentlelke van munkában! Ahol a Szentírás egyes irataiban ilyen nehezen érthető, más igehelyeknek ellentmon-dani látszó szavakba vagy részletekbe ütköznénk, ott annak a szónak vagy részletnek az igazi értelmét a Szentírás teljességének a fényében, döntően Jézus Krisztusban kell keresnünk. Találóan vallotta és tanította ezt a reformáció: „A Szentírás önmagát magyarázza!” Krisztus egyháza, a gyülekezet és a hívő ember maga is minden korban, ma is újra, meg újra átéli azt a megmagyarázhatatlan csodát, hogy a Szentírás két-háromezer éves iratai, egyes igéi, régen halott tanúk beszámolói vagy szavai egyszerre csak megelevenednek, megtelnek erővel, és Isten minket személyesen megszólító, rejtett bűneinket leleplező, ugyanakkor pedig végtelen megbocsátó szeretetének az igéivé válnak. Ez a Szentírás igazi és legnagyobb titka számunkra!

(Folytatjuk: Az egyház hitvallásai és teológiája)

Dr. Nagy Gyula (nyug. evang. püspök, Budapest)

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

::Nyomtatható változat::