Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Visszhang

Hozzászólás a cikkhez

E z az írás első felindulásomban született. Aki olvassa, így olvassa. Nekem azzal nincsen problémám, hogy hazánkban vallásszabadság van. Hogy megmaradunk-e, az mindenekelőtt úgyis az Úristen kegyelmén múlik. Amit azonban nemrégiben átéltem, az egyszerűen felháborított.

Történt ugyanis, hogy mit sem sejtve megérkeztem a Győr-Soproni Egyházmegye Rábcakapin található ifjúsági központjába, hogy a megbeszélés szerint megtartsam az éppen aktuális tábor záróistentiszteletét. Az udvaron egy jól öltözött fiatalembert találtam, amint a tábor vezetőjével beszélgetett. Odamentem hozzájuk, és fél percen belül kiderült, hogy az illető a Jehova Tanúiként ismert szekta egyik tagja, egykori evangélikus, aki azon a délelőttön „megszállta” a falut hasonlóan erőszakos társaival együtt. Mondanom sem kell, hogy kevés sikerrel. Elvetem az erre a szektára jellemző agresszív hittérítési stílust, és azt hiszem, hogy ezzel a legtöbben így vagyunk. De amit akkor műveltek, az már az emberi butaság és tiszteletlenség csúcsa volt. Vezetőik, akik lelki és szellemi sivárságban, rabságban tartják az általuk megszédített szerencsétleneket, folyamatosan hivatkoznak a jelenleg érvényes jogszabályra, amely elhibázott módon boldog-boldogtalannak lehetőséget ad az egyházalapításra. Ugyanők azonban szemtelenségükben már odáig merészkednek, hogy betörnek egy másik felekezet – egy „valódi” egyház! – intézményébe, hogy ott hirdessék önmagukat! Lehet, hogy legközelebb a templom előtt várnak majd, hogy az istentiszteleten ők prédikálhassanak…? Ha a vallásszabadság emberi jog, akkor ezt a jogot én is követelhetem magamnak. Nem akarok mást, mindössze annyit, hogy ne rohanjanak meg naponta az utcán mindenféle emberek, hogy megmagyarázzák: rossz a hitem. Ne csengessenek be a lelkészi hivatalba – erre is volt már példa, ráadásul egyházi ünnepnapon –, ne akarjanak elragadni onnan, ahol a helyem van, ne törjenek be abba a belső szobába, ahol kettesben lehetek az én Istenemmel. Akit – kívánom tiszta szívemből – találjon meg minél előbb, minden tévelygő, az „Őrtorony Társaság” rabságában sínylődő embertársam.

Tubán József (evang. lelkész, Csorna)

Regionális hozzárendelés: Csornai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::