Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

Beteg testvéreink mindennapi kérése, sóhajtása: Rád szorulok, Uram! Vedd kezedbe sorsom! Egyedül neked van erre hatalmad. Te szeretsz is engem úgy, hogy megteszed, amit kérek. Gyógyítanak az orvosok operációval és gyógyszerekkel, de vizsgálataik közben is figyelő arcod látom, simogató kezed érzem... „Gyógyíts meg, Uram!”

Érthető ez a bizalom, a kegyelmes Istenre hagyatkozás. De akkor helyes, ha nem megy túl Jeremiás fenti sorain. Nem szabja feltételként gyógyulását: „ha meggyógyítasz, követni és szolgálni foglak”. Nem is zsarolja az Urat: „ha nem hallgatod meg kérésemet, hátat fordítok neked!” Csak ennyit mond: „ha meggyógyítasz, meggyógyulok...” A beteg ember nem sorolja fel érdemeit, eddigi hűséges szolgálatait. Mindössze kér, csupán csak kér. Ám ott van a kérés másik fele: „szabadíts meg!” Persze, a gyógyulással együtt jár a szabadulás: javul a beteg sorsa, könnyebbül a teher, sőt megváltozik az egész élet. De ha nem következik be gyógyulás, akkor is átélhető az Úr szabadítása. A betegség terhét Urunk leveszi a beteg válláról, azt ezentúl ő hordozza, s a beteg ember gondolatai felszabadulnak a betegség terhétől, s egyre elviselhetőbb a helyhezkötöttség vagy a fogyatékosság nyűge, s az élet többé nem a betegágy körül forog. Nem a maga gondja-baja marad a legfontosabb, hanem valaki vagy valami más. A beteg nem gyógyul meg, de a türelemmel viselt betegségében közelebb kerül az Úrhoz s az övéihez. Ez a szabadulás! Uram, bocsásd meg nekem, hogy mindig csak erre az életre vonatkozó kéréseim vannak. Adj a mindennapi kenyér mellé mindennapi lelki táplálékot is, egészségen kívül üdvösséget! S ha nem gyógyítasz meg, akkor is szabadíts meg betegségem terhétől.

Zászkaliczky Pál (nyug. ev. lelkész, Fót)

Regionális hozzárendelés: Fóti Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::