Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek

Hozzászólás a cikkhez

2004. szeptember 4. – Balatonakali. Azt gondolom, ez a nap is maradandó emlék a Mencshely-Nagyvázsony-Szentantalfa-Zánkai Gyülekezet területén hitoktatásban részesülők számára. Hiszen immár negyedik alkalommal gyűlnek össze a gyülekezet hittanosai a tanév első hétvégéjén, hogy játékos keretek között adjanak számot arról, mit is tanultak az elmúlt évben a hittanórákon.

Szentantalfa, Nagyvázsony és Mencshely után ezen az őszön Balatonakali adott otthont e tanévnyitó alkalomnak. Igaz, hogy e község a Balatonfüred-Dörgicsei Gyülekezet „felségterülete”, mivel azonban néhány gyerek innen jár a zánkai iskolába, s ott kapcsolódik be a hitoktatásba, így alapos jogcím volt arra, hogy otthont adjanak ennek az alkalomnak. A házigazda nevében a helyi gyülekezet lelkésze, Riczinger József köszöntötte a megjelent vendégeket, gyermekeket és szülőket, s e szeretet kézzelfoghatóvá vált abban, ahogyan a helybeli szülők felkészültek, megteremtve a verseny feltételeit, s ahogyan ellátták a jelenlevőket mindenféle jóval. Kilenc óra előtt gyülekeztek kicsik és nagyok a balatonakali evangélikus templom előtt. Isó Dorottya – aki január óta látta el veszprémi lelkészi munkája mellett a gyülekezet helyettes lelkészi szolgálatát – a templomban a harangszó után énektanítással nyitotta meg a napot. Ezután Németh Szabolcs – a gyülekezetbe augusztus közepén érkezett – fiatal lelkész tartotta a nyitóáhítatot. A kezében levő mobiltelefonra utalva arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten is szólni akar mindenkihez. Míg mi a technika eszközeit használjuk fel arra, hogy kapcsolatba lépjünk egymással, ő az igén keresztül szólítja meg az embert. Szava nincs helyhez és időhöz kötve, s a „térerő” is állandó. Rövid eligazítás után mind az öt csapat elindult első állomáshelyére. A templomnál, könyvtárnál, művelődési háznál, a strandon és a hajókikötőben kialakított állomásokon a felnőttek épp olyan izgalommal várták a csapatokat, mint a gyermekek a megoldandó feladatokat. Az elmúlt tanév anyaga került terítékre. Volt, ahol „kérdezz-felelek” formában adtak számot tudásukról. Jó volt látni az izgal-mat egy-egy feladatcsoport ismertetése előtt, s a feladatok megoldása után az örömtől csillogó szemeket. Aki eddig nem tanulta meg, azoknak most bizonyára kitörölhetetlenül bevésődött a helyes válasz. Bár verseny volt a javából, mégsem volt egyetlen vesztese sem. A delet már régen elharangozták, amikor a legutolsó állomáson is megoldották a feladatokat. Megkönnyebbülve és hangosan korgó gyomorral indultunk el a nap utolsó helyszínére, a strandra. Rövid közös imádság után mindenki nekiesett a finom ebédnek. Rántott hús és különböző ízesítésű pizzákból állt a választék. Nem is maradt éhes senki sem! Az eredményhirdetés előtt még egy újabb „megpróbáltatás” várt a résztvevőkre. A közös játékban felnőttek és gyerekek, fiatalok és idősebbek egyaránt játszottak. Teljes odaadással söprögették a teniszlabdát a fűben a bóják között, s nagy átéléssel vettek részt a „ruhaváltó” váltóban. A közös játékot lufifújó verseny zárta. Elfáradva és kitikkadva, de annál kíváncsibban várta mindenki az eredményhirdetést. Közhely, de mégis igaz: nehéz dolga volt a zsűrinek. A szoros versenyben végül is a következő eredmény született: első lett Szentantalfa csapata (képünkön), és a verseny vándorserlegét egy évig őrizhetik a szentantalfai templomban. Második lett Nagyvázsony nagy csapata, harmadik a mencshelyi, és megosztott negyedik helyezést ért el a nagyvázsonyi kisebbek és a zánkaiak csapata. Az első három helyezett tortáiból mindenkinek jutott. A sok-sok ajándék emlékezetessé tette a napot. A különdíjakból még jutott a „legelevenebbek” címet kiérdemelteknek is. Köszönet illeti mindazokat, akik munkájukkal hozzájárultak a nap sikeréhez. Mint a gyülekezet egykori lelkésze, örömmel vettem részt ezen a versenyen feleségemmel együtt. Jó volt látni egykori hittanosainkat, gyülekezetünk jelen levő tagjait. S kimondhatatlan öröm, hogy a lelkészváltással együtt járó többletfeladatok ellenére is folytatódik egy hagyomány, amelyben épül és növekszik, amelyben hitében is erősödik egy kis közösség. Adja Isten, hogy a most versenyzők egykor majd szülőként is elkísérhessék gyermeküket a tanévnyitó hittanversenyre akár ide, akár máshova – követve ezt a kezdeményezést.

Mihácsi Lajos (ev. lelkész, a nyugdíjasház igazgatója, Sopron)

Regionális hozzárendelés: Mencshely–Nagyvázsony–Szentantalfa–Zánkai Társult Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::