Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Ittzés Mihály nagy ívű álma az istentiszteleti élet egészének a megújulásáról nem valósulhatott meg. Külső és belső körülmények ellene dolgoztak ennek a csodálatos víziónak. Hatása azonban kimutatható. Az ív darabjaira esett szét, de nem semmisült meg. A „Reggeli dicséret” esti megfelelőjét, a vesperát vagy vesperást Botta István kelenföldi lelkész gyakorolta. A gyülekezet ifjúsági köre hordozta ezt a szolgálatot, de a gyülekezet közösségében. Talán ez a szolgálat mentette át az ifjúsági munkát olyan időben, amikor fehér hollónál is ritkábban lehetett fiatalokat találni a gyülekezetben. Még 1951-52-ben is, jó pár teológusnak is a szombat este a kelenföldi vespráson való részvételt jelentette. Nem sorvadt el, hanem odaszánt emberek kitartó munkájával szerves része lett annak a budapesti kántorátusnak, amely ökumenikus alkalmakon is képviseli az evangélikus színt és hozzájárul az ökumené istentiszteleti megéléséhez.

Az un. főistentisztelet rendje, amelyre Jánossy Lajos könyve tervezetet is hozott, az 1942-es konferencia ellenére sem vált egyházunk rendjévé. A teológia Budapestre költözésével a soproni teológia kápolnájának példaszerű berendezése is szétszóródott, csupán a ma is használt úrvacsorai készlet beszél arról az igényességről, amelyről semmiféle „puritánizmus” nevében nem szabad letennünk. A főistentisztelet lutheri rendje, a német, „Mihály-testvériség” rendjéből átvett némi módosítással, Erdély magyar evangélikusságát gazdagítja. Járossy Andor, a mártírsorsú kolozsvári lelkész, a közös kolozsvári protestáns teológia egyetlen evangélikus tanára állította össze ezt a rendet, amelyet id. Kiss Béla lelkész öntött a ma is használt formába. Énekes liturgia ez, ahogyan nemrégiben a Duna TV közvetítésében hallhattuk és láthattuk. Az istentiszteleti élet megújítása, közelebbről az evangélikus énekkincs feltárása és gyakorlatba állítása vezette dr. Schulek Tibor komáromi lelkészt himnológiai munkásságában. Sulyok Imrével együtt 1942-ben (!), szinte csodába illően kiadják a „Régi magyar istenes énekek” kottás énekeskönyvét, olyan magas tartalmi és könyvészeti szinten, amelyen ma is csak ámulni lehet. A templomépítés területén csak a Türelmi Rendelet utáni korhoz mérhető mozgás ideje ez a húsz év. Minőség tekintetében is párját ritkítja. Újra templomszerű templomok épülnek. Igaz, hogy pár ember, pár építész nyomja rá bélyegét ezeknek a templomoknak a zömére, mégsem széria-épületek születnek. Egy-két esetben (Óbuda, Borsodnádasd) pedig szinte meghökkentően merész tervezésűek. Ez az időszak, amikor végre a templom berendezésénél nemcsak a pénztárkönyv, hanem a művészek, az egyházművészek is szóhoz jutnak. A teljesség igénye nélkül említem a nádorvárosi templom és a győri diakonissza anyaház kápolnája számára Schima B. András kezéből kikerült kovácsoltvas feszületeket és gyertyatartókat, ugyancsak a Győr-Nádorváros temploma számára Borsos Miklós vésőjével készült keresztelőmedencét és kalapácsa alól kikerült rézdomborítást. Egészen egyedülálló a második világháborúban eltűnt Révész István lelkész-egyházművész rövid munkássága. Személyében és alkotásaival a német evangélikus Rudolf Koch nevével fémjelzett egyházművészeti irány hatása jelentkezett. Révész István azonban nem epigon, hanem zseniális tanítvány volt. Nagytarcsa számára modern szárnyasoltárt tervezett. (Ez az oltár az „Örömhír” evangélikus adásainak képi szignálja.) Antependium-tervei (antependium: az oltár előlapjának terítője) a budai szövőműhely európai szintű munkájával öltöttek testet, és féltve őrzött és használt kincsei pl. a kelenföldi gyülekezetnek. Tervez úrvacsorai edényeket, falikárpito-kat. Kisgrafikái levelezőlapok formájában toronymagasan és példát-lanul ugranak ki az ún. iratterjesztési anyagból, és ma már gyűjtők kincsei. Ha nem lett volna az a háború… Ruzicskay György oltárképet festett egy fővárosi evangélikus templom számára. Témája: a szentségben magát ajándékozó Krisztus „túl katolikusosnak” tűnt a gyülekezet számára. Ma egy vidéki gyülekezet kincse. Ruzicskay képsorozatot alkotott a teremtésről. Ez a sorozat időben megelőzi a városmajori rk. templom azonos témájú mennyezetfreskó-sorozatát. Nekünk nem kellett az evangélikus művész munkája. A második világháború forgataga közepette, szinte az utolsó lehetséges pillanatban jelenik meg az „Evangélikus templomok” c. hatalmas mű, amely talán egyháztörténetünkben először magas szel-lemi, teológiai, könyvművészeti szinten, méltónak tanúskodik a jelzett időszak egyházi-liturgikai áramlatairól. Feltétlenül meg kell emlékezni Giertz Bo svéd evangélikus evangelizátor-püspök két könyvéről, az 1943-ban megjelent „Házát kősziklára építette” és az 1947-ben megjelent „Hitből élünk” c. művéről. (Mindkettőt Wolf-Ordass Lajos fordította.) Mindkettő egyháztörténeti regénybe öltöztetett teológiai mű. Mindkettő témája izgalmas volt megjelenésekor is. Izgalmas ma is, hiszen a tradíció és a reformáció, illetve az ébredés és az egyháziasság viszonyáról vall bennük a svéd püspök. Megjelenésükkor nálunk alig volt könyveinek visszhangja. A már előrement svéd püspök üzenetére ma jobban kellene figyelnünk, amikor újra az istentisztelet kérdésével együtt válik elevenné a két könyv témája is.

Fehér Károly (nyug. ev. lelkész, Székesfehérvár)

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::