|
|
|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 10
- Adorjáni Dezső Zoltán
Megkérdeztük
Hozzászólás a cikkhez
Adorjáni Dezső Zoltán
evangélikus lelkészt, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház megválasztott püspökét,- Püspökként mit tart a legfontosabb feladatának?
| | Fotó: Jussi Rytkönen |
- Soha nem szabad elfeledni, hogy a struktúrák építése mellett az egyháznak és egy püspöknek elsődleges feladata mindig a lelki építés. Tehát úgy építeni új struktúrákat, úgy honosítani meg módszereket, úgy nyitni a világ felé, hogy ne felejtsük el soha, hogy mi az elsődleges feladatunk. Az egyházban minden azért történjék, hogy lelkeket építsünk, hogy a lelki épülést szolgálja. Ez az, aminek én óriási hangsúlyt szeretnék adni. Ne felejtsük el, hogy mi az egyház, a lelkipásztor, a keresztyén ember feladata. Ez nem más, mint Krisztus misszióját komolyan venni a világban, a világ számára érthetővé tenni az evangélium üzenetét.
- Megvan már a koncepció ehhez?
- A gyakorlat lesz az, ami bebizonyítja, hogy a koncepció jó-e. Nem kell valami nagyon merev kánonra gondolni. A gyakorlat mindenképpen meg fogja határozni az építkezést is. Az első dolog, ami fontos egy egyházvezető számára, hogy legyen füle a hallásra, legyen szíve megérteni a dolgokat, gondolkodni tudjon, és legyen nyitott ember. Tehát hallgassa meg a különböző véleményeket is. Én nagyon fontosnak tartom, hogy az egyházunkban honosítsuk meg a kollegiális döntéshozatalt. Azt, hogy ne legyen egy okosabb, mint a többi, hanem együtt legyünk okosak. Hiszen vannak olyan munkaágak, munkaterületek, olyan részletkérdések, amit egy ember nem tudhat, viszont vannak munkatársai. Figyelni kell ezeknek a munkatársaknak a tapasztalatára, véleményére. Tehát nem a struktúra, hanem a realitás fogja meghatározni a koncepciót, illetve a struktúrákat.
- Van vezérigéje?
- Minden gondotokat őreá vessétek! (1Pt 5,7) – ebből kell szerintem minden keresztény gondolkodónak kiindulni.
- A helyi viszonyokat figyelembe véve mire van szüksége az önök egyházá-nak?
- Kétségtelen, hogy Erdély, az erdélyi gyülekezetek sajátságos történelmi helyzetben, kontextusban élnek. Számunkra ezért fontos az, hogy megőrizzük az értékes hagyományokat, de természetesen nem kritikátlanul. Másrészt úgy megőrizni a hagyományokat, sajátos identitásunkat, hogy nyitottak legyünk a jövő felé, az újítások felé is. És ebben a dialektikus feszültségben kell nekünk élnünk itt Erdélyben.
- Milyen kapcsolatot képzel el a magyarországi anyaegyházzal?
- Sokkal jobbat, mint amilyen ma van. Ezt minden szinten sokkal jobban el kell mélyíteni, rendszeressé és rendezetté tenni. Kezdve a teológiai oktatástól a diakóniáig, az egyházkormányzattól a zsinatolásig mindenütt, minden szinten nekünk együtt kell dolgozni. Ez a jövő. Erre kötelez bennünket nemcsak a múlt, hanem a jövő történelme is, ami az Európai Unió lesz. És reménykedünk, hogy valamilyen módon a nemzeti egyesülés, egységesülés az egyházban is meg fog valósulni.
- Elődje, Mózes Árpád püspök a keleti egyházkerületnek nevezte Erdélyt. Ön miként értelmezi ezt a megnyilatkozást?
- Mózes Árpád valóban a negyedik egyházkerületnek tartotta Erdélyt. Ezt én jó dolognak tartom. Mi egy erdélyi magyar evangélikus egyház vagyunk. Azt azért el kell mondani, hogy vannak szlovák-, németajkú egyháztagjaink és gyülekezeteink, sőt van egy román gyülekezet is. Ettől függetlenül nagy többségében, kilencven százalékban magyar ez az egyház. Az a kérdés, hogy a másik három magyarországi egyházkerület minek tekint bennünket…
(Elhangzott a Kossuth Rádió Az evangélikus egyház félórája c.
műsorában 2004. augusztus 16-án.)
::Nyomtatható változat::
|
|
|
)