Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyháztörténet

Hozzászólás a cikkhez

Képünkön Kis János és Haubner Máté püspökök síremlékei a soproni temetőben

A beszámolóm célja, hogy megmutassam, milyen események, milyen természeti és területi kérdések határozták meg egyházunk életét temetőinkkel kapcsolatosan. A soproni gyülekezet fontosnak tartja, hogy a következő nemzedékek megértsék az evangélikus szellemiség vállalásait, gazdag lelki és szellemi értékeit, amely tanítva serkent további munkára, ébren tartja a kegyeletet és új feladatokat tűz célul a gyülekezet tagjai számára.

Városunkban a reformáció kezdetétől 1674-ig közös volt a temető a római katolikusokkal, hiszen akkor még templomaink is közösek voltak. A templom falain kívül valláskülönbség nélkül csendes békességben pihentek Sopron keresztény polgárai, de nemcsak a helybeliek, hanem amióta kitiltották Ausztriából a protestánsokat, sok osztrák főúr is Sopron-ban kért és kapott magának sírhelyet. A temetőt 1592-ben kibővítették. Az első közös temetőben temették el 1571-ben Gerengel Simont, a gyülekezet alapító lelkészét is. Az evangélikus lelkészek száműzetése idején, 1584 és 1606 között az evangélikus soproniak más községekben temetkeztek például Nyéken, Keresztúrott. Mikor a közös templomokból az evangélikus hitűeket kitiltották, lemondtak a közös temető használatáról is, és új nyugvóhelyet kerestek maguk számára. Ezt meg is találták a Hosszú-soron (mai Széchenyi tér), a Líceum melletti területen, a mai Deák térig nyúlt a temető. A tanítás 1682-ig be volt tiltva az iskolában de a kertet temetőkertként használatba vehették. 1674. március 11-én a temető felavatása után temették az első halottat, Stéger Mihály tanítónak a feleségét. Mivel a temető a város lakott területén kapott helyet, többször szólí-tották fel a gyülekezet annak bezárására. A köztes időszakokban a gyülekezet két helyen is próbált temetőt létesíteni hasztalan, mivel a területek nem voltak megfelelőek. 1885-ben a konvent határozata alapján a Balfi úton megvettek 5 katasztrális hold területet 8000 Ft-ért, a város 2000 forinttal és 5000 forint értékű építőanyaggal járult hozzá az új temető létesítéséhez. Így az evangélikus gyülekezet 212 évi használat után búcsút vett a régi temető halottaitól, és a további temetések a Balfi úti új temetőben történtek, amely a mai napig szolgál erre a célra. 1886. november 1-jén búcsúztak ünne-pélyes keretek közt a régi temetőtől Stiegler Gusztáv lelkész szolgálatával, és szentelték fel az új temetőt, ahol Brunner János esperes- lelkész és Zábrák Dénes lelkész szolgáltak, akik többek közt ezt mondták: „E helyet felszenteljük a szeretet vetőhelyéül, amelyet könnyeink áztatnak. Nem sokáig marad lakó nélkül e hely, és akkor itt lesznek legkedvesebbjeinkből. Az elkötözöttekről szeretteik nem feledkeznek el, hanem hálás szívvel látogatják pihenőhelyüket. Legyen ez egy méltóságos hely, az elmélyedés helye, amely távol tart bennünket könnyelműségtől, gonoszságtól, amely hely a következőkre figyelmeztet bennünk: Amilyenek ti vagytok, olyanok voltunk mi, Amilye-nek mi vagyunk, olyanok lesztek ti” Az új temető első halottja Amtmann Ludwig 21 éves hittestvérünk volt, akit 1886. november 7-én temettek el. 1920 elején a gyülekezet a temetőt bővítette. 1887-ben megkezdődőtt a régi temetőből a holtak exhumálása az új temetőbe. Ez az 1920-as években felgyorsult, amikor a gyü-lekezet a régi temetőt felparcelláztatta, és építési telkeknek adta el. Ekkor több mint 30 ezer testvérünk maradványai kerültek át az új temető kibővített részébe, egy hatalmas tömegsírba, melyre később a gyülekezet emlékművet állított. 1905. április 30-án a konventülés ki-mondja a temetői halottbúcsúztató parentációs csarnok megépítését. A ravata-lozó kápolnát Boór Nándor soproni építész tervezte és kivitelezte 38525,64 koronás költségvetéssel. A kápolna ünnepélyes fel-avatására a temető 20 éves fennállásának évfordulóján, 1906. november 1-jén került sor Gyurátz Ferenc püspök szolgálatával. 1936-ban Ziermann Lajos lelkész vetette fel elsőként azt a gondolatot, hogy a temetőkápolna tornyába egy kis harangot szerezzenek be, a harang adományokból készült el Seltenhofer Frigyes soproni harangöntő műhelyében. A temető középpontjában áll a Gállfy kripta, amely Gállfy Ádám császári és királyi kamarás síremléke. Ő adományozta a gyülekezetnek múzeumi tárgyaink legértékesebb darabjait (aranyozott ezüst keresztelőtál, keresztelőkancsó, oltári feszület, zománcképes ékköves kehely és a tizenhat karú sárgaréz csillár, amely ma a templomot díszíti.) A nagybecsű síremléket a művészettörténet is számon tartja, itt nyugszik gyülekezetünk 16 lelkésze is, többek közt Kis János püspök és költő. Az 1946. évi szomorú emlékű kitelepítések után, amikor is közel 8 ezer német anyanyelvű evangélikus hittestvérünktől kellett búcsúznunk, nagyon sok sír maradt gondozatlan. Ekkor az egész temető arculata meg-változott, a lejárt sírok nem kerültek meg-hosszabbításra. Az ezután következő évtizedek rányom-ták bélyegüket a gyülekezetre és a temetőre is. Közel négy évtizeden keresztül a temető tartotta el a gyülekezetet, az itteni bevételek biztosították a lelkészek és alkalmazottak bérét és egyéb kiadásokat. Ennek következ-tében a temető elhanyagolttá vált. Az 1990-es évek második felében jutottunk el odáig, hogy valamit tenni kell, és ezután a bevételeket a temető fejlesztésére kell fordítani, visszaadni azt a temetőnek, amit évtizedeken keresztül elvettünk tőle. 1997-ben elkezdtük a fejlesztéseket az omladozó kápolna teljes külső felújításával, és a körülötte lévő út és több főút aszfaltozásával, és a főbejárati kerítés helyreállításá-val. Időközben a – köztemetői funkciókat is betöltő – Szent Mihály katolikus temető betelt, így a mi temetőnk lett városunk új köztemetője. Megindult a fejlődés a közte-metői részben is. 2004 augusztusában megkezdődött a ra-vatalozó kápolna teljes belső felújítása. A felújítás költségei megközelítik a 10 millió forintot. Ha végigsétálunk temetőnk útjain, az előttünk járt nemzedékek sírjai előtt megállva hálával gondolhatunk szüleinkre, nagyszüleinkre, lelkészeinkre, tanárainkra, szinte egész történelmünk és gyülekezetünk története felidéződik bennünk. Gyülekezetünk vezetősége hagyományként minden évben halottak napján koszorút helyez el nagy elődeink sírján. De mint ahogy sokszor, úgy most is megszólalt a kísértő hang: minek pénzt fordítani a halottakra? Az a nép, nemzet, ország, amely a múltját nem becsüli, az a jövőt nem érdemli. Gyülekezetünk múltja és jövője ez a temető. És ha elsétálunk az új köztemetői rész kapujához – amely a régi Széchenyi téri temető Erzsébet utcai bejárata volt –, a felújítás óta ismét olvasható a kőbe vésett felirat, amely elgondolkoztathat mindnyájunkat a múltról, a jelenről és a jövőről: Menj be, népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag.” (Ézs 26,20)

Kebelei Ferenc (gyül. felügyelő, Sopron)

Regionális hozzárendelés: Soproni Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::