Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Betlehemi jelenetet ábrázoló báb Tatabányáról

Személyes életünk mérföldkövei a születésnapok. S ha egy-egy jelesebb évfordulóhoz érünk, a kisebb közösség, a család vagy szélesebb kör is együtt emlékezik, örül, ünnepel velünk. Jelesebb történelmi eseményre egy egész ország, nemzet vagy a földkerekség többsége megmozdul. Jó ilyenkor végiggondolni, ami velünk történt, és értékelni az elmúlt időszakot, az elröpült éveket.

Az emberiséget legnagyobb mértékben mozgósító ünnep Jézus születésnapja, a karácsony és az ezt megelőző időszak, az ádvent. Kultúrkörtől, vallási meggyőződéstől függetlenül a föld legkülönbözőbb pontján folyik a lázas készülődés az ünnepre. A legnagyobb születésnapi alkalmon mégis mintha elsikkadna a lényeg. Nem jut elég figyelem arra, amiben több, és ami miatt rendkívülibb a karácsony, mint a mi születésnapjaink, évfordulóink. Gyorsan lépjünk túl a figyelmünket elvonó és sokszor elmarasztalt konzum-lét műkarácsonyán. De időzzünk el, és gondoljuk végig azt, hogy a Seregek Ura nemcsak a választott nép számára szerzett szabadulást, mikor kettényílt a tenger, s Ábrahám utódai, Izráel fiai megmenekültek. Nemcsak a babiloni fogságból segítette haza őket, hanem minden ember felé nyitott, mikor egyszülött Fia, Jézus eljövetelével meglátogatott bennünket. A mindenség Ura eljött hozzánk, s olyan utat készített Jézus által, amely mellett kétirányú közlekedést jelző tábla áll. Ez a világraszóló esemény, melynek jó hírére fel lehet kapni a fejünket. Mégis mintha túl megszokottá és érdektelenné vált volna mindez mára. S nem melegíti át a szívünket, nem lelkesít eléggé. Valóban több mint kétezer év telt el Jézus születése óta, s épp ezért nem elég csak visszatekinteni, emlékezni, nem csupán az lehet előttünk, ami a múltban történt: szép karácsonyok emléke, az első karácsony titkokat rejtő csodája, Urunk történelmet és életünket formáló hatalma. Ádvent arra biztat és indít, merjünk előre tekinteni. Tudjunk gyülekező viharfelhők, borúlátó emberi előrejelzések ellenére nyitottak lenni és maradni arra az újra, amit Urunk hoz, ő készít. Ha ünnepeken és ezekre készülődve rácsodálkozunk arra, miként munkálkodott, és mi mindent megtett értünk Isten, akkor tudjuk, ígéretei megvalósulnak, és szeretetének jelei a jövőben sem maradnak el. Csak a kiábrándult, semmit nem váró és remélő ember mereng a múlt szép napjain. Aki nyitott a hozzánk lépő, újat cselekvő, életet mentő és megtartó Úr előtt, annak nem kibírhatatlan teher még a várakozás sem. Hiszen ha mi, emberek újra és újra képesek vagyunk szeretteinknek meglepetést, örömöt szerezni, mikor a szépen díszített fa mellett vagy más alkalommal izgatottan bontjuk ki a csomagot, akkor miért ne bíznánk annak újat cselekvő erejében, teremtő hatalmában, aki mindent megtehet. Aki szabadulásra éhes, örvendezésre szomjas népét megelégíti, és nem hagyja el soha. „Én újat cselekszem” – mondja az Úr. Milyen sodró ereje, jövőt láttató hatása van szavának, ennek az egyszerű kijelentésnek. Aki nyitott erre, az nem csak várakozni képes, de türelemmel hordozza mindazt, ami a mában iszonyú súllyal nehezedik reá. Aki átélte, megtapasztalta életében a próféta korában, későbbi időkben vagy a mában Urunk újat munkáló, teremtő hatalmát, annak szívében nincs kétség Isten jövőt formáló megtartó ereje felől. Lehet, hogy csak apró jeleket látunk, csíráit épp csak kibontakozó kezdeményeit az újnak, mégis tudhatjuk, ott élhet, éghet bennünk a bizonyosság, hogy elmaradhatatlan a világméretekben tervező és apró részleteket is kidolgozó Úr gondoskodása és akaratának megvalósulása. A jó gazda is tudja, hogy az ősszel elvetett mag még épphogy megmutatja magát, és már sok kellemetlen hatás, fagy, hó, hideg éri a kis növényt, amely tavaszig megedzi, de ott a remény, a bizonyosság, hogy mire eljön a nyár, a rengő búzamező kalászt hoz, és aratásra érik. Így, ezzel az állhatatos várakozással szemlélhetjük a világot, Isten sokszor még elrejtett, indulófélben lévő műveit. Betlehem barlangistállójának jászlában fekvő újszülöttön, Jézuson keresztül Isten ajtót tárt, csillagkaput épített az ő világa és a mi világunk között. Az út szabad! Ez a nyitottság, gondoskodó atyai szeretet – amellyel Jézusban Isten újból és újból hozzánk fordul – késztethet arra bennünket, hogy kitárt szívvel, örvendező lélekkel fogadjuk őt.

Smidéliusz Zoltán (püspökhelyettes, Surd)

Regionális hozzárendelés: Surdi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::