Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Az istentisztelet kérdésével foglalkozva magától értődő természetességgel nyúlunk a Biblia után. Nem lennénk keresztények, ha nem volna izgalmas számunkra, mit mond a Szentírás, különösen is az Újtestamentum az istentiszteletről. Meglepetés ér bennünket, mert kiderül, hogy Izráelnek előbb volt istentisztelete, mint az a könyvgyűjtemény, amelyet mi Ótestamentumnak nevezünk. Az Újtestamentum népének, a Krisztus-hívőknek is előbb volt istentisztelete, mintsem könyv alakban birtokolta volna azt az írásgyűjteményt, amit Újtestamentumnak nevezve forgatunk. Ez a közös, amit a Bibliából az istentisztelet felől megtudhatunk.

Az istentisztelet kérdésével foglalkozva magától értődő természetességgel nyúlunk a Biblia után. Nem lennénk keresztények, ha nem volna izgalmas számunkra, mit mond a Szentírás, különösen is az Újtestamentum az istentiszteletről. Meglepetés ér bennünket, mert kiderül, hogy Izráelnek előbb volt istentisztelete, mint az a könyvgyűjtemény, amelyet mi Ótestamentumnak nevezünk. Az Újtestamentum népének, a Krisztus-hívőknek is előbb volt istentisztelete, mintsem könyv alakban birtokolta volna azt az írásgyűjteményt, amit Újtestamentumnak nevezve forgatunk. Ez a közös, amit a Bibliából az istentisztelet felől megtudhatunk. A második meglepetés: az Ótestamentum kinyilatkoztatás tekintélyével rendelkező istentiszteleti rendtartást tár elénk, amelyben az istentisztelet helye (szent sátor, templom), építési méretei, anyaga, kivitelezése, a szertartások mozzanatai, minden a legapróbb részletekig szabályozva vannak. Igaz, hogy a prófétáknál ugyanennek a szent rendnek a kiüresedéséről, lélektelenné, Isten igazi keresése és imádása helyébe lépő elgépiesedéséről és ennek kemény kritikájáról is bőven hallunk. Mégpedig olyan próféták szájából is, akik maguk is papok voltak. Ez az ótestamentumi liturgia helyével, minden lenyűgöző szertartásával együtt megszűnt a Szentély pusztulásával és Izrael szétszóratásával. Az első keresztények ezt a történelmi eseményt Jézus Krisztus felől nézve teológiailag értelmezik: Jézus Krisztus egyszer s mindenkorra érvényes áldozata nyit szabad utat Istenhez. A keresztrefeszítéskor szétszakadó kárpitban ennek a jelét látják. De az Újtestamentum nem közöl új, kinyilatkoztatott istentiszteleti rendet. A Krisztus-hívők közösségének azonban mégis van istentisztelete. Nagyon szűkszavúan ugyan, de minden lényegest összefoglalva beszél erről az ApCsel 2. része. Istentiszteletet ünnepelnek, amelyet az apostolok Jézus Krisztusról tanúskodó beszéde és a „kenyér megtörése”, a Krisztus rendelte úrvacsora formál, meg azok az énekek, zsoltárok, himnuszok, amelyeket a szavában és a szentségben jelen lévő és visszavárt Krisztus öröme fakaszt. Nincsen olyan ember, aki az említett pár mondat alapján rekonstruálni tudná az első gyülekezetek istentiszteletét. De ahhoz is merészség kellene, ha erre a helyre mint a puritán egyszerűség kötelező példájára hivatkoznánk. Itt csak tényekről van szó, nem a módról! Ha erről az Újtestamentum hallgat, nincsen jogunk fantáziálásra. De szomorkodni sincsen okunk: csak figyelmesen és türelmesen kell olvasnunk, és kiderül, hogy az egész Újtestamentum az istentisztelet levegőjét leheli. A levelek és az evangéliumok nem magáninformációkat közölnek privát emberekkel, hanem az istentiszteleten való felolvasásra szolgálnak. Bennük az apostolok tanítása adódik tovább (Kol 4,16), technikai értelemben is. Pál éneklésre buzdít, és istentiszteleti énekeket emel be leveleibe (Fil 2, Kol 1,12 és köv., 1Tim 3,14). Ezekben az énekekben már ott csírázik a Credo, a hitvallás is. A levélzáró köszöntések és híradások magukban hordozzák a közbenjáró imádság, az egyetemes könyörgés kezdeteit. Még a halottakról való megemlékezésre is van példa: a 2Tim 1,18-ban említett Oneziforosz már halott, amikor hangzik érte a könyörgés: „Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon.” Vannak bátor írásmagyarázók, akik a levélvégi köszöntésekben - inkább áldást kellene mondanunk a köszöntés helyett - nem egyszerűen zárómondatot látnak, hanem az istentisztelet igei részének az úrvacsorához átvezető kezdőáldását. Minden csak az istentiszteletben való helye szerint érthető. Például, amikor Pál Róma 6-ban a keresztséget értelmezi, mi értelme lenne a keresztelés gyakorlata nélkül? Éppen így az 1Kor 10-ben leírt legkorábbi tudósítás nem egyszerűen tanítás az úrvacsoráról, hanem az úrvacsorai liturgia szíve. A mindennapi kenyér és az Úr teste-kenyér közötti különbségtétel bizonyára nem csupán a fejekben vagy a szívben ment végbe. Bizonyos jele is kellett, hogy legyen. Pál 1Kor 11-ben nem csupán az úrvacsorához méltatlan rendetlenséget ítéli el, hanem bizonyos jó rend felé is mutat. A „megkülönböztetés” megnyitja a különbségtétel liturgikus gyakorlása felé is az utat. Végül: a Jelenések könyve áttételesen sejteti az istentiszteletet: a gyülekezet szóhasználata, énekei, himnuszai eszközzé, közvetítő segítséggé válnak, hogy a látomások titka, a kimondhatatlanul új, a gyakorolt istentisztelet elemeivel, azok segítségével szólalhasson meg. Az Újtestamentum nem szertartáskönyv, nem nyújt liturgia-mintát, de az egészen áttör, ha töredékeiben is, ha csírázásában is az istentisztelet ténye. Az a kérdés, hogy ezeket a kezdeteket hogyan bontakoztatja ki a számban és területi kiterjedésében is növekvő egyház.

Kedves Olvasók!

Lapunk ez évi számaiban folyamatosan közöljük Fehér Károly liturgiai sorozatát. Ezekben az írásokban megismerkedhetünk az egyházunk Ágendaszerkesztő és Liturgiai Bizottságában kidolgozott elképzelésekkel és az évek óta folyó munka eredményeivel is. Egyházunk közvéleményét mostanában erősen foglalkoztatják a 2005 ádventjén bevezetni gondolt új istentiszteleti rendünkkel kapcsolatos kérdések. Az egyházkerület püspökeként egyházmegyéink egy-egy gyülekezetét kértem fel lelkészeiken keresztül, hogy ún. próbagyülekezetként rendszeres használat közben ismerkedjenek meg az új istentiszteleti rend-tervezettel. Tőlük is várjuk majd az észrevételeket. Kérjük, hogy Olvasóink - elsősorban a Fehér Károly írásaiban érintett témákhoz kapcsolódva - a szerkesztőség címére küldött levelükben mondják el véleményüket. Kedves Olvasóink megértését remélve nyomatékosan kérem, mindig konkrétan - lehetőség szerint röviden - tegyék meg észrevételüket, hogy azt olvasói levélként közölhessük is. Érdeklődéssel várva a beérkező véleményeket, hittestvéri szeretettel köszönti a kedves Olvasókat

Ittzés János püspök

Fehér Károly (nyug. evang. lelkész, Székesfehérvár)

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::