Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

MA. Tapasztaltuk milyen nagy jelentősége, intése van ennek a szónak a mindennapi életben. Csütörtökön látogattam idős asszonytestvérünket a kórházban. Nyugodtan beszélgettünk kérdéseiről, gyülekezetükről, aztán ige és imádság mellett csendesedtünk el betegtársaival együtt. „Isten velünk, a vasárnapi viszontlátásra!” - köszöntem el tőlük. Szombaton délelőtt rosszul lett. Mivel nem voltak családtagjai, a gondozónő ment hozzá gyorsan, és megírták a végrendeletét. A mellette lévő betegtársa - amint később értesültem erről - megjegyezte: „És amiről nem volt szó, pénzről, ékszerekről, azokról nem rendelkezik?” Azt válaszolta: „Azt majd holnap a tisztelendő úrnak mondom meg”. Tudta, hogy vasárnap délután megyek hozzá is. De szombaton este annyira rosszul lett, hogy már nem tudott beszélni.

Amikor megálltam betegágya mellett, tudtam, hogy mindent ért, az igét, amivel erősítettem, az imádságot, amit elmondtam, mert szemeiből folytak a könnyek. MA már nem tudta elmondani, amit szeretet volna. MA. Amikor Jézus hangját hallod, testvérem, akár igehirdetésből, akár most az Útmutató igéjéből, MA figyelj reá, MA fogadd el intését, MA fogadd el bocsánatát. Ha bármi nehéz is, meg ne keményítsd szívedet. „Halld meg a hívást Jézusodért, még ma kövesd őt fogva kezét…”

Varga György (nyug. evang. lelkész, Pápa)

Regionális hozzárendelés: Pápai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::