|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 2
- HETVENED VASÁRNAPJA
Fáklyafény
Hozzászólás a cikkhez
HETVENED VASÁRNAPJA
Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. (Dán 9,18)
Hetvened vasárnapja új kezdet. Erre emlékeztet a liturgia is, mely ádventtől vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapig azonos volt. Most új kezdődik. Előremutat. A vasárnap azt jelzi: hetven nap múlva húsvét.
Imádsággal indulunk ennek az időszaknak. Dániel imádsága így lehet számunkra is az alázat és a reménység imádsága az új kezdetnél. Két szó nyer hangsúlyt: NEM - HANEM. Az első az ember alázatára, a második az Úrban való reménységre utal.
Az alázat imádsága ez. „Nem a magunk igaz tetteiben…” „Igaz” tetteimet? Ezeket viszem az Úr elé? Vannak? „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak néktek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.” (Lk 17,10) - Az alázat imádsága ez: „NEM a magunk igaz tetteiben…” Így folytatódik az imádság: „HANEM a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.”
Nekem is ez a reménységem. Dániel sem utalt „igaz tetteire”, hűségére, állhatatosságára - pedig voltak ilyenek, de tudta, Isten cselekedte mindazt az életében. Később így olvassuk: „Uram, hallgass meg, bocsáss meg… önmagadért, Istenem.” (19.v.) Így lehet áldássá az új kezdetben is imádságunkban az alázat NEM szava és a reménység HANEM bizodalma.
Varga György (nyug. evang. lelkész, Pápa)
Regionális hozzárendelés:
Pápai Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
