|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 2
- „...igen nagy örömmel örvendeztek” (Mt 2,10)
Egyéb
„...igen nagy örömmel örvendeztek” (Mt 2,10)
Lovászpatonától mintegy 200 kilométerre egy határon túli kicsiny faluban evangélikus hittestvéreink élnek. Hétről hétre összegyűlnek templomukban Isten dicséretére, igéjének hallgatására. Régi énekeskönyvükből magyarul énekelnek, hitüket az Apostoli hitvallásban anyanyelvükön vallják meg, és a Miatyánkban is magyarul fohászkodnak mennyei Atyánkhoz. De a többi imádság, a hirdetett ige és az áldás, az istentisztelet többi része már szlovén nyelven hangzik. Lelkészük nem tud magyarul. A jóindulat megvan benne, már több nyelvtanfolyamon is részt vett, de ez a nyelv nagyon nehéz egy szlovén ember számára. A konfirmandusok a kérdéseket az 50-es években Bécsben kiadott kátéból, az Új szívből tanulják. Ők az igét olykor magyarul is felolvassák az istentiszteleten.
Ádvent második hetében, egy hideg téli napon egyszer csak úton találtuk magunkat férjemmel. Mint egykor a napkeleti bölcsek, mi sem tudtuk pontosan, hogy hova is megyünk. Csak azt tudtuk, hogy mennünk kell. Hamarosan egy számunkra idegen országban, idegen tájakon autóztunk. Amikor kis pihenőre megálltunk, egy erdőben sétálva átjárta tagjainkat a csípős hideg szél, elfogott bennünket a kételkedés: Mit keresünk mi itt? Mért nem ülünk otthon a jó meleg cserépkályha mellett? Egyáltalán mi az értelme ennek az egésznek?
Egy órán belül megkaptuk a választ. Egy vendéglői asztal mellett ültünk Domonkosfán. „Evangélikus hittestvéreket keresünk, akik magyar anyanyelvűek” - mondtuk a vendéglő tulajdonosának, aki a domonkosfai evangélikus gyülekezet felügyelője. Kedvesen ránk mosolygott: „Olyan régóta mondom már a gyülekezetnek, hogy föl kellene venni valahogy a kapcsolatot a magyarországiakkal, csak azt nem tudtuk, hogyan és merre induljunk...”
A gyülekezethez sok kis falu tartozik még: Gerőháza, Jánosfa, Szerdahely, Pártosfalva és Csekefa. Hallották hírét a finn Káténak, amire nekik óriási szükségük lenne, de nem tudták hogyan juthatnának hozzá. Nagy gondjuk, hogy nincsenek magyar nyelvű könyveik a hitoktatáshoz. Ekkor mondtuk el jövetelünk igazi célját: könyveket hoztunk ajándékba, gyermekimakönyveket, munkafüzeteket és az „Élet könyvét”, segítségül a Biblia tanulmányozásához....
Azon az ádventi délutánon a legszebb ajándékot, a legnagyobb karácsonyi örömöt kaptuk Istentől ebben a találkozásban. Testvérekre találtunk egy messzi, határon túli kis faluban, amelynek létezéséről sem tudtunk addig. Domonkosfa evangélikus népe belekerült szívünkbe és imádságainkba. „Igen nagy örömmel örvendeztünk” Isten jóságán, aki csodálatos utakon vezetett minket.
Dechertné Ferenczy Erzsébet (ev. lelkész, Lovászpatona)
Regionális hozzárendelés:
Lovászpatonai Evangélikus Egyházközség
|
