Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

Milyen mai módon gondolkozik a Zebedeus fiak anyja! Hisz Isten eljövendő országában, hisz Jézusban, reménykedik az új birodalomban. Két fia már ma is ott van Jézus közelében, miért ne lehetnének akár a helyettesei? Vágyaira és tapasztalataira épít. Vezetők és vezetettek mindig lesznek, a jó pozíciókat, a hivatalokat újraosztják, egyébként pedig minden marad a régiben.

Jézus egész élete azonban nem a hatalomról szól, hanem a szolgálatról tanúskodik. A mi javunkra élt, a mi szolgálatunkban. Ha követni akarjuk, hatalomközpontú gondolkodásmódunkat is fel kell számolnunk. A Jézushoz tartozás szolgálatot jelent, többet, mint egyszerű emberi együttérzést, közösségvállalást, emberséget. Ő a szolgai munkát is vállalta. Ott térdelt a tanítványok előtt, lábukat mosta. Amikor a szenvedést, a megaláztatást a két lator közti megfeszítte-tést vállalta, nekünk tett szolgálatot, hogy összekösse a földet az éggel, hogy kibékítsen minket Istennel és egymással. Hogy bűnbocsánatot szerezzen. Aki Jézust Urának vallja, az vállalja szolgálatát is. Mint min-dent, ezt is tanulni kell. A tanítvány tanul, hogy taníthasson. Ehhez élő közösség szükséges azok között, akiknek ura Jézus, a Krisztus. A magánkereszténység ehhez nem elég. Ahogy Urunk életét és halálát szolgálata fogja össze, úgy tartja össze élete és halála a gyülekezetet is. Ebben a gyülekezetben éppen Urunk szolgálata következtében képesek vagyunk arra, hogy készítsük az Úr útját, egyenessé tegyük ösvényeit. Mert Isten országa itt van. Az Úr közel!

Alpár Gejza (nyug. evang. lelkész, Sopron)

Regionális hozzárendelés: Soproni Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::