Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Korpusz a Bécsi Evangélikus Központ falán

A most felolvasott áldásszöveg, az ún. ároni áldás, a Krisztus-hívők istentiszteleteinek végén szokott elhangzani. Az áldás lezárja a szertartást, és útra indítja Isten népét. Hisszük, hogy Istenünk, aki a történelem viharaiban megőrizte nemzetünket, most is valóra váltja ígéretét, és velünk marad. Ránk is, a kibővült Európára is áll, amit a zsoltáros egykor – sokak számára ismerősen – megfogalmazott: “Ha az Úr nem építi a várost, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.” (Zsolt 127,1)

Vagyis reménységünk alapja nem a politikusok bölcsessége, nem is a gazdasági, pénzügyi szakemberek felkészültsége és ötletessége, nem is nemzettársaink közmondásosan híres munkabírása, találékonysága és kitartása. Reménységünk alapja egyedül Isten velünk maradó hűsége. Mert lehetnek nagyon kompromisszumkészek politikusaink, lehetnek nagyon ötletesek gazdasági szakembe-reink, lehetünk nagyon energikusak és munkára készek, ha Isten áldása nem kísérne, minden hiábavaló lenne. De ki ez az Isten, aki megígéri, hogy velünk marad? Az áldás hármas formulájában világosan szól magáról. Ő az, aki teremtette és megőrzi az életet. Az emberiség és hazánk történelmében is mindig akkor történtek a legnagyobb bajok, tragédiák, amikor felelős döntéshozók elfeledkeztek arról, hogy ők az élet Istenének munkatársai. Jaj annak a népnek, jaj annak a közösségnek, amelyik elfeledkezik arról, hogy az életet ajándékba kapta, és az élet megőrzését átháríthatatlan feladatként rábízta az élet Istene. Ezért hangzik így Isten útba indító, áldó szava: ő megőriz. Aki életet adott, az meg is tart. Vigyázzunk tehát magunkra és egymásra is! Ne dőljünk be a mai szlogeneknek, a kitáguló piacgazdaság hiénáinak! És ne gondoljuk, hogy az az élet, amit elfogyasztunk, az az élet, amit magunkra öltünk! Mert tudjuk, hogy az élet ennél sokkal több. Ez az Isten irgalmas Isten. Sokan mondják, hogy a magyar nép nemzeti imádságával kapcsolatban teológiai fenntartásaik vannak; én magam is egyetértek velük. Briliáns elméjű költőnk, Kölcsey, tévedett, amikor arról akar meggyőzni bennünket, hogy a jövőt is előre megbűnhődtük. A múltat sem tudja az ember megbűnhődni. Mert ha Isten benyújtaná a számlát, és mindent számon kérne rajtunk, már nem is élnénk. Csak az Isten nagy kegyelme, hogy nincsen végünk. (Vö.: JerSir 3,22) Ő kegyelmes, és megbocsátja bűneinket. Nem kell a tegnapi bűnöket magunkkal cipelnünk. Nem kellene a diktatúrában elkövetett árulásainkat magunkkal vinni. Van szabadulás, létezik új kezdet. Biztos, hogy ez a kitáguló, nagy család, az Európa-házban otthon lévők, az itt polgárjogot nyertek is akkor tudnak újat kezdeni, ha ezt a csodát megismerik, és naponta ebből élnek. A jövő reménységéről is szó van itt. So-kan az elmúlt években úgy gondoltak a Lajtán túli világra, hogy – Petőfi szavával élve – az lesz a Kánaán, az ígéret földje… Tudjuk, hogy nem az. Amikor keresztyén emberekként a jövőt kutatjuk, nem csak a Lajtáig látunk; nem is csak a Rajnáig; nem is csak az Atlanti-óceánig. Az áldás felemeli tekintetünket a történelmi események horizontjáról. Mert az a békesség, amit megígér áldásában a mindenható Isten, az az ő országában teljesedik ki. Jézus Urunk sem úgy tanított bennünket imádkozni, hogy “Jöjjön el az Európai Unió”, hanem “Jöjjön el a te országod!” S ez az ország megérkezik, amikor Isten megérettnek látja az időt. Addig pedig vándorúton járó nép vagyunk, egyházaink és nemzetünk közösségében, európai polgártársaink közösségében, az egész emberiség nagy családjában. Most kiterjeszti fölénk áldó kezét irgalmas Istenünk. Ő adta, és meg is óvja életünket, megbocsátja bűneinket, és a földi vándorút végén ő nyitja az “ígéret földjét”, a mennyországot a benne bízóknak. Így áldjon és őrizzen meg minket a hármas ígéretével mellettünk lévő mindenható Isten, az Atya és a Fiú és a Szentlélek. Ámen.

Ittzés János (a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke)

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

::Nyomtatható változat::