Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2004 - 5 - Laikus gondolatok liturgiánkról

Visszhang

Hozzászólás a cikkhez

Laikus gondolatok liturgiánkról

A Dunántúli Harangszóban a püspök úr véleményt kért az új liturgiáról. Az Evangélikus Élet február 15-i számában is az új liturgia kapcsán hívták fel egyházunk népét együttgondolkodásra.

Ugyanakkor másutt azt is olvashattuk, hogy „a liturgia meghatározása nem népgyűlésre való téma, hanem a püspökök jogköre." Ez is jogos, bár nem lelkesít a véleménynyilvánításra. Laikusként nem tudok teológiai kérdéseket felvetni, csak néhány gyakorlatit. - Jóval hosszabb lett az istentisztelet, kb. 1 óra 15 perc, így sokan „lelépnek" közben. Falusi plébános ismerősömtől érdeklődtem. Ez náluk is így van, ha hosszú a mise. Ezért ő igyekszik 45-50 percre korlátozni magát. Így a hívek figyelme nem lankad, meg ő is elbírja a szolgálatot a három gyülekezetében. E szempontok nálunk még inkább fontosak, hiszen mégiscsak mi vagyunk jobban széttagolva. - A jelenlegi liturgiát jól lehet használni, a kiírt liturgiai és énekszám szerint. Az újnál össze-vissza kell lapozni: a gyülekezet nagyobb része belekeveredik, és elhallgat. Így a tervezett aktivitás helyett inkább pár ember „szólózása" alakul ki. - Ha ebbe bele akarok kapcsolódni, és a „szereplésre" koncentrálok, elvész számomra az áhítat. Ha hetenként felváltva használnánk a régi és új liturgiát, talán kevésbé zavarna a változás. - A Niceai hitvallás gazdag, de jó lenne, ha végre fix szövege lenne. Más az, ami az énekeskönyvben van, és ami a próbafüzet-ben. De így van a Tízparancsolattal is: énekeskönyvünk – megtévesztően – 11 sorba és mondatra szedi. Még jó, hogy a „finn" kátéban valóban 10 parancsolat van. A sokváltozatos liturgia hasonlóan zavarokat fog okozni. - Az ökumenikus imahéten a premontrei gimnázium ifjúsági istentisztelete szólított meg leginkább. Pedig egy óránál nem tartott tovább. Úgy látszik, ők a mai kor felé nyitnak. - Az egyház a mai felgyorsult, és erős hatásokra építő világban él. Lehet, hogy ha Luther ma élne, gitáros liturgiát szervezne? Az biztos, hogy nem akarna 4-500 évvel korábbi módon szolgálni. (Az építészetben is volt egy historizáló korszak jó 100 éve. Ma sajnáljuk, hogy akkor csak a román-gótikus stílust értékelték, és sok barokk templombelsőt „elpusztítottak". Nem járunk így a „régi" szeretett liturgiánkkal is? - Apró részletkérdésekben is van, ami zavar. Az érleltebb, katolikus szertartásnál csengetnek, ha fel kell állni. Nálunk hátulról jön be a lelkész, mindenkinek forog a feje, mégis elkésik a tiszteletadással. Ha az orgona megszólalásakor kellene felállni, és az első versszakot állva énekelnénk, a tiszteletadás nem annyira földi személynek, hanem Istennek szólna. (Isten-tisztelet). És mindenki egyszerre állna fel. - Úgy szoktuk meg, hogy a katolikus lelkész keresztet vet magára, az evangélikus meg keresztet rajzol a gyülekezetre. Identi-tásunkat bizony zavarja, ha áttérünk a kato-likus gyakorlatra. Hasonlóan idegen még az intézményesített kézadás is. Ugyanakkor eltávolít minket a református testvérektől. Kívánatos ez a váltás? A liturgiaváltozásnál még inkább zavar az a sok indoklás és magyarázkodás, ami ezt kíséri. (Pl.: a reformátusok liturgiaellenesek; akinek az új rendszer nem kedves: az „vulgár-lutheránus".) A febr. 14-i Evangélikus Életben Vég-helyi Antal a 16. századi evangélikus-református ellentéteket elemzi. Lehet, hogy Luther idegennek érezte a reformátusokat is. De azért nem ők átkozták ki. És azóta a reformátusokkal úrvacsorai és szószék-közösségre sikerült eljutnunk. Helyes-e, ha a liturgiaváltozás kapcsán régi, túlhaladott ellentétet élezünk úrvacsorai közösségen belül? (Azokkal, akikkel másutt unióra lépnek az evangélikusok?) „Eleink sosem vallották magukat az ige egyházának" írja Véghelyi Antal. Őrizgetek egy 1936-os kiadású kis könyvet. Szabó József püspök úr írta Lutherről. Egyházunk megújhodásáról szóló 10. fejezetében azt írja: „Az evangélikus egyház élő egyház, ... nem bebalzsamozott szertartások ... tömke-lege. Az evangélikus egyház az ige egyhá-za." Hogy van ez? Szabó József püspök és kortársai már nem tartoznak „eleink" közé? Csak azok az ősök, akik identitását még nem alakította pár évszázad üldöztetése és mellőzöttsége? Lehet, hogy igaza van az Evangélikus Életben Menyes Gyulának. Egyházunk biztos nem lett hűtlen a 4-500 év előtti Lutherhez. De vajon Luther az 1500-as évek Lutheréhez ragaszkodna, vagy „előre reformálna”, és a ma emberének akarná mai módon Krisztust hirdetni?

Vincze Csaba (építész, presbiter, Szombathely)

Regionális hozzárendelés: Szombathelyi Evangélikus Egyházközség


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster