Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Gályarab emléktábla a rábaszentandrási templom homlokzatán

Mit jelent a pásztorolás? Áldást és átkot egyszerre. Áldás, csodálatos létforma egyben tartani és jól tartani a rábízott juhokat. Amikor legeltetés ideje van, akkor jó füvű legelőre terelni őket, amikor itatásnak van ideje, akkor megitatni őket, amikor elkóborol egy, akkor azt megkeresi. Ez az áldott állapot azonban átokba fordulhat: Wass Albert: „Sodoma népe csodálkozik” című novellájában ott ül Sodoma városának romjain a katona, a polgár, a tisztviselő, a paraszt, az úr és a pap. Mindegyik elmondja, hogy miért nem tehet ő arról, hogy bekövetkezett ez a katasztrófa.

A pap többek között ezt mondja saját szolgálatáról: „Én is láttam néha, hogy ezt-azt nem úgy csináljátok, ahogyan kellene. Hogy bűneitek vannak. Tudtam én arról. De ti nem szerettétek, ha a bűneitekről beszél-tem. Megharagudtatok, és nem jöttetek templomba, sokáig. Isten is megbocsátja a bűnötöket – gondoltam, mert hiszen így mondta az Írás –, én ne bocsátanám meg akkor, aki csak az ő szolgája vagyok? És nem keserítettelek a bűnökkel többet. Hibát követtem el?” A látszat az, hogy csak azt teszi, ami a nyájnak „jó”. Mert a tapasztalat megtanította rá, hogy a pásztorolás mindaddig rendben van, míg kellemes. Amíg füves a legelő, amíg csendes vizek várják a nyájat. De ki szereti, ha a bűneiről beszélnek neki? Ez sem nem füves legelő, sem nem csendes víz. Sőt, a nyáj kikéri magának. Ők nem gyerekek, hogy terelni meg pásztorolni kellene őket. A nyáj megharagszik. Fenyegetőzik, hogy nem megy többet templomba. A papot kikezdhetik, megróhatják, el is bocsáthatják, ha nagyon sokat emlegeti a nyáj bűneit. Azt mondhatják rá: „Nem jó pásztor, nem érti a dolgát. Ki akarja hallgatni? Ki akar tőle nyugtalanná válni?” Így aztán Sodoma papja igyekszik megfelelni a nyáj elvárásainak. Pedig hibát követ el: innentől kezdve ugyanis nem pásztor többé. Nem ő pásztorol, hanem maga megy a nyáj után. Békében van velük, mert megél mellettük. Bár prédi-kál, nem mond semmit. Ezzel senkit nem zavar. Szót nem ejt bűnökről. Jobban jár, ha dicséri, magasztalja a nyájat. Aki el akar menni, hadd menjen. Azt ő nem akadályozhatja meg ebben. Nem is teheti, hiszen nincs hozzá sem tekintélye, sem joga, sem köze. Mert a vallás „magánügy”. Dönt, vezet a nyáj. Kényelmes ez a pásztornak: nem övé a felelősség, ő csak végrehajtó. Így azonban a pásztor a másik oldalról kapja meg a magáét, hiszen így szól az Úr: „Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A gyengét nem erősítet-tétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérül-tet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg.” Gályarab emléktábla a rábaszentandrási templom homlokzatán

Igen. A gyengéknek, betegeknek, sérülteknek, eltévedteknek, elveszetteknek nincs hangjuk. Ha a pásztor csak a hangosan bégetőkre figyel, bábujává lesz ezeknek. Pedig a pásztort Ura a hangtalan gyengék, bete-gek, sérültek, a megvetett eltévedtek és elveszettek miatt állítja a nyáj mellé. Szegény nyáj! A pásztor, aki nem pász-torol, nem pásztor többé. Aki halad a többség akaratával, az céltalanul kóborol és tévelyeg. Nemcsak az nincs, AKI egybetart-sa a nyájat, hanem az sincs, AMIÉRT érdemes volna odatartozni. Itt is, ott is kialakulnak a főkolomposok. Ők viszik aztán saját orruk, vélt igazuk után szerte a népet. Nem csoda, ha…„Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad ele-delévé lettek, úgy szétszóródtak. Tévelygett nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs, aki utána járjon, nincs, aki megkeresse.” Hasonló helyzet ez, mint mikor Ninive népe az üzletnek, erőszaknak, élvezetnek él. Istenről elfeledkezik. Jónást küldi közéjük az Úr pásztorul. Emlékeztesse őket bűnükre és arra, hogy még 40 nap, és elpusztul Ninive. Ezzel a rossz hírrel menni nem éppen a népszerűség kezdete. Ezért nem fogják Jónást megajándékozni. Negyven nap múlva éhen fog pusztulni, mert a rossz hírért nem fogják ott őt etetni. Ezért Jónás úgy dönt: nem megy oda. Hiszen jól érzik magukat. Nem beszél nekik bűneikről és közeli vesz-tükről. Ezért… „Így szól az én URam, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat.” Pásztornak lenni lehet áldás és lehet átok. A jó pásztor mindkettőt vállalja. Ha kell, tanít, gyógyít, együtt sír és együtt nevet övéivel. Mindent megtesz értük, ha kell, halottakat támaszt fel. Aztán ha juhai farka-sokká válnak bűneik miatt, akkor annak hordozását is vállalja. Ha elfogják, hogy börtönbe vessék, hagyja. Ha megverik, megalázzák, a száját sem nyitja ki. Ha rágalmazzák, elítélik, keresztre feszítik, még fohászkodik is értük: „Atyám bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek!”. A jó pásztor testét, vérét, életét adja a juhokért. És látta Isten, hogy milyen kevesen ké-pesek erre az emberek közül. Elgondolkodott, és azt kérdezte: „Mit old meg az, ha megverik a pásztort? Mennyivel lesz jobb, ha özönvíz árasztja el a földet, ha elpusztul Sodoma?” Aztán… „így szólt az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll ju-hai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. (…) Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” Boldogok a niniveiek, mert bár bűnben éltek, hittek az esendő Jónás szavának, és megmenekültek. Boldogok vagyunk mi is, ha hiszünk, bízunk jó Pásztorunkban, Jézus Krisztusban, aki magára vett minden minket terhelő átkot. Boldogok, akik bíznak a jó hírben: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ámen. (Elhangzott a győri Öregtemplomban 2004. április 25-én, a Jó pásztor vasárnapján.)

Jánosa Attila (evang. lelkész, Győr)

Regionális hozzárendelés: Gyóni Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::