|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 6
- Nagy Dániel
Arcképcsarnok
Hozzászólás a cikkhez
Nagy Dániel
1930- 2004
Amikor a távoli kis faludból, Tetétlenről Oroszlányba költöztél, Isten elhívó és küldő szavának engedelmeskedtél, mint egykor Ábrahám.
Otthagyva szülőföldedet, a számodra oly kedves baptista gyülekezetet, vállaltad az Úristen szabad ege helyett a szénbánya embert próbáló világát, hogy frontbányászként gondoskodj családodról. 1951-ben kötöttél házasságot Bogár Gizellával. Házasságotokat az Úristen három fiú és egy leánygyermekkel áldotta meg.
Az egyik istentisztelet után, amikor megszólítottál néhányunkat, különös erőt éreztem meg benned. Ez a Föltámadottól kapott erő és megbízatás hozta létre 1962-ben a semmiből, pár hónap alatt, a gyülekezet énekkarát és szerettette meg sokunKkal az Istent dicsérő éneklést.
Magától értődő volt, hogy egy-egy próbáról indulj az éjszakás műszakba, vagy éppen az éjszakai munka után jöjj a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Az Isten szeretete szorongatott.
Vállaltad, hogy felnőttként – a közgazdasági technikum mellett – beiratkozz a zeneiskolába hegedűn tanulni. Később az oratórikus művek előadására készülve rendszeresen utaztál Budapestre, hogy képzett karmesterektől vezényléstechnikát tanulj.
Így jutott el 1973-ban Nagy Dániel a bányától Bach: János passiójának előadásáig, mely egyházzene-történeti esemény volt. Majd később Bach Márk passiója, Magnificatja, Händel Messiás oratóriuma, Haydn Krisztus hét szava a keresztfán és Mozart Requiemjének előadásai követték.
Nagy Dániel nem tudta elviselni a „félszívvel” végzett szolgá-latot, mert mint sokszor mondta, Istennek csak a legszebbet, legjobbat lehet adni.
Boldog mosolyt láttam az arcán akkor is, amikor egy-egy fá-rasztó műszak után a nehéz fizikai munkához szokott bányászkéz az ének- és zenekari szólamkották tucatjait másolta míves gondossággal. S hogy egyértelművé tegye mindebben a saját szerepét, a többoldalas másolás után mindig odaírta: „Soli Deo gloria”, egyedül Istené a dicsőség.
A kérő szót meghallva hosszabb időn keresztül tanította és irányította a bakonycsernyei énekkar szolgálatát is. Az ő szerve-zésében kezdődött el egyházmegyénkben a zenei tábor, és éve-ken át ő volt a motorja ennek a szolgálati területnek. A gyerme-kek között gyermekké tudott lenni, csak hogy a szívét betöltő jézusi örömöt átadhassa.
1995 májusában a Pápai Evangélikus Gyülekezetben megtartott énekkari szolgálat után testvérünk váratlanul megbete-gedett, látása korlátozottá vált. Nehéz szívvel élte meg az örömmel végzett szolgálat befejezését, de jelenlétével, tanácsaival, testvéri szavaival továbbra is erősített bennünket. Később az újra jelentkező betegség után már nem tudta, nem akarta elhagyni megszokott környezetének védelmet nyújtó falait. Ebben a kényszerű bezártságban mégis örömmel végezte a rábízott szolgálatot, az imádság szolgálatát. Találkozásunkkor az első kérdése mindig az volt: Mit énekeltetek? Énekkar-szervezői és vezetői tevékenységét 1996-ban az Oroszlányért kitüntető oklevéllel ismerte el a helyi önkormányzat.
Öreg zongorájához mindennap leült, hogy egy-egy kedves énekét eljátssza. Sajátos humora mindvégig megmaradt. Húsvét -hétfőn megkérdezte tőlem huncut mosollyal az arcán: Azt ugye tudod, hogy mi nem halunk meg?!
Nagy Dániel barátunk, testvérünk az Úrban, ezt a Feltámadottba kapaszkodó, őrá mutató személyes hitét hagyta ránk örökségül, hogy nekünk is életünk, örök életünk legyen. Az élet és halál Ura április 27-én, 73 éves korában szólította el közülünk.
Sztruhár András (egyházkerületi felügyelő-helyettes, Oroszlány)
Regionális hozzárendelés:
Oroszlányi Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
)