|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 6
- Egyedül voltam
Egyéb
Hozzászólás a cikkhez
Egyedül voltam
Átlagos, hűvös, szeles délután volt. Véget értek a minden vasárnapi főistentiszteletek, és már a szórványok egyikében, a kultúrház előtt fékezett a szolgálati gépkocsi. Senki nem volt még ott, valamivel korábban érkeztem.
Nekiálltam összeszedni a holmimat. Agenda, Biblia, énekeskönyv, paténa, cibórium, kehely, úrvacsorai kendők, a kölcsönbe kapott kis orgona, amellyel kántor híján a gyülekezet énekét úgy-ahogy erősíteni szoktam, a hozzávaló adapter és hosszabbító, valamint az anyaegyház templomából gyülekezeti használatra elhozott énekeskönyvek… A hónom alá, a zsebembe, a két kezembe, a karomra fogtam, dugtam, simítottam, lapítottam őket, és hihetetlen manőverezések után beügyeskedtem magamat az ajtón.
Mert egyedül voltam. Nem a szél és eső miatti sietség, nem a kényelem és a magamutogató rátartiság vitt rá a zsonglőrködésre. Hanem az, hogy az anyaszentegyház lelkésze vagyok, és mint ilyen, megszoktam… nagyon is megszoktam az egyedüllétet. Azt, hogy bármi teendő adódik, a gyülekezetek, a presbiterek, a tisztségviselők, az egyházközség perifériáján élő „szolgáltatásigénylők” mind a lelkészre várnak, őt hívják, őt ugrasztják, rajta kérnek számon. Hivatalos ügyek, templomfelújítás, parókiafestés, pénzügyek, a gyülekezet látogatása, rendezvények szervezése, adminisztráció – mind a pap dolga, egy személyben. „Hiszen magának amúgy sincs más dolga, csak hogy vasárnap misézik…”
Jól van ez így? Az egyház ügye csak a megkereszteltek néhány ezrelékének, a hivatalosan felavatott lelkészeknek a szívügye…?
„Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak…” (ApCsel 2,44).
Tubán József (evang. lelkész, Csorna)
Regionális hozzárendelés:
Csornai Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
