Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek

Hozzászólás a cikkhez

Április utolsó napjának délutánján Ittzés János püspök szentelte fel, a soproni Kisfaludy és Gyóni Géza utca által határolt területen felépült evangélikus nyugdíjasházat. Az erre az alkalomra templommá átalakult nagyteremben Lk 24,29 alapján hirdette Isten igéjét az egyházkerület vezetője.

Az ünnepi istentiszteletet követően a gyülekezet felügyelője – Kebelei Ferenc – köszöntötte azokat, akik elfogadták meghívásunkat, s velünk együtt adtak hálát Istennek mindazért, ami megvalósulhatott. Majd így szólt: „A mai nap gyülekezetünk számára kiemelkedő ünnep, hiszen több mint 70 év után új létesítményt adunk át használatra gyülekezetünk tagjainak és városunk lakosságának, s evvel folytatjuk gyülekezetépítő őseink tiszteletre méltó hagyományait, hiszen a soproni evangélikusság mindig arra törekedett, hogy ne csak a gyülekezetben folyjék aktív gyülekezeti élet, hanem a város közéletében is mindig tevékenyen vegyenek részt a gyülekezet képviselői. A város életében jelentős szerepet töltöttek be egykor és ma is intézményeink, iskoláink, árvaházunk, egyesületeink, alapítványaink.” Az elképzeléstől a megvalósulásig terjedő időszakról Gabnai Sándor, a gyülekezet vezető lelkésze a következőket mondta: „Ter-veink megvalósításához két forráshoz tudtunk nyúlni. Mindenekelőtt jelentős segítséget adott a Széchenyi-terv keretein belül elnyert 150 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatás. A másik fő forrás pedig a gyülekezet egykori tulajdonát képező, Fő tér 6. számú, úgynevezett Fabricius-ház anyagi kártérítéséből származott.” Mihácsi Lajos, a nyugdíjasház igazgatója a jelenről szólt. „Szép és hatalmas feladat, amit a soproni egyházközség felvállalt azzal, hogy megtette az első lépéseket azért, hogy megépüljön ez a ház. S bízunk abban, hogy Urunk megadja mindazt az anyagiakon túl is, ami a mindennapokhoz kell: szeretetteljes munkatársakat, derűs lakókat, s ehhez a szolgálathoz mindnyájunknak derűt, erőt, kedvet, hitet.” A 49 idős ember gondoskodását felvállaló otthonban még van néhány kétszemélyes apartmanban hely. Várjuk a jelentkezőket. A beszámolók sorát otthonunk egyik lakója – Somogyi Edit – személyes vallomástétellel zárta. Szólt arról, hogyan érzik magukat új otthonukban. Nehéz kiemelni bármit is az elhangzottból, mégis, hadd álljon itt egy rövid gondolat: „Olyan otthonunk lett ez a ház, ahol mindenünk megvan. A jó szívvel adott étel, a tisztára takarított lakrész, a tisztára mosott, vasalt ruha. Hetente megjelenik orvosunk, szobánkba hozzák a havi gyógyszeradagunkat a nővérek. Ha kórházi vizsgálatra van szükségünk, autóval viszik oda a nehezen közlekedőket. Még gyógytornászunk is van, aki hetente két alkalommal megmozgatja az arra vállalkozó lakókat. … Ez a ház nemcsak otthonunk, de lelki otthonunk is, mert igazgatónk szolgálatával közénk jött Isten igéje. Minden szombat délután istentiszteleten várjuk az ige üzenetét, vigasztalását, eligazítását. Havonta egy alkalommal részesülhetünk úrvacsorában is. Naponként ebéd előtt az Útmutató igéinek felolvasása jelenti számunkra a lelki táplálékot. Ezek nélkül az alkalmak nélkül a sokféle jó mellett is szegény maradna életünk.” Isten áldása kísérje az otthon életét, szolgálatát, s legyen Urunké mindörökre a dicséret.

Mihácsi Lajos

Regionális hozzárendelés: Fabricius Endre Evangélikus Szeretetotthon

::Nyomtatható változat::