Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

A nyár gyönyörű szép. A tél fagyosan szorító bilincseiből tavasszal kibomló virágok a gyümölcstermésben teljesítik be küldetésüket. A zöld mezőkön száradó széna illata

A nyár: jutalom, minden ködös, sötét éjszakáért, hóért, fagyért és lucsokért. A nyár: a szorgos munka ajándéka, pihenés a szünidőben, aratás a mezőn. A nyár az Isten adta növekedés ideje, a természet kiteljesedése. A lélek töltekezésének páratlan lehetősége úgy a természetben, mint az emberek között: ifjúsági konferenciák, táborozások során, családi kirándulások alkalmain. Röviden szólva a nyár alkalmas ideje a Teremtő Isten dicséretének. Hálásan dalolhatjuk együtt a régiekkel: „Mily drága a te szereteted Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36, 8-10) Isten méltó a dicséretre a nyár minden öröméért. A gondviselő isteni szeretet nem méri szűkkeblűen áldásait, sőt ajándékai sokszor minden emberi elképzelést meghaladnak. A nagy Isten tetteit magasztaló 111. zsoltárban szerényen megbúvó 9. vers így hirdeti ezt: „gondoskodott népe megváltásáról.” A hatalmas Isten mindenben felfedi magát. A teremtett világ páratlan szépségében, a történelmet formáló tetteiben. Szól hozzánk a lelkiismeretünkön keresztül, a Szentírás igéi által, de a legsajátosabb módon az ő szeretett Fiában, Jézus Krisztusban jelenti ki számunkra önmagát. S amit a zsoltáros csupán a hit bizalmával előre tekintve remélt, az ma már számunkra teljes bizonyosság. Elvégeztetett. Isten gondoskodott népe megváltásáról. Erről tanúskodnak az útszéli keresztek és a bizonyságtevő emberek egyaránt. A világban való jelenlétükkel, szolgálatkész életükkel hirdetik számunkra Isten legnagyobb ajándékát, a megfoghatatlan csodát: Isten emberi testbe alázta önmagát.

Az evangélisták szerint Jézus szertejárt, gyógyított sok betegséget és erőtlenséget. Tanított hittel és őszinte bizalommal élni. Krisztus a szolgáló szeretet alázatával hirdette: Isten országa közöttünk van. Megmutatta az utat, amelyen járva minden mértéket meghaladó öröme, békessége lehet azoknak, akik felveszik magukra a szolgáló szeretet szép és gyönyörűséges igáját. (Mt 11, 28-30) Jézus egybegyűjtötte az elesetteket, a sírókat megvigasztalta, a csüggedőknek reményt adott. Tettei mégis mind elvesztek volna az emberi emlékezés feneketlen kútjában, ha Isten nem hitelesíti halálában és feltámadásában az ő szolgálatát. Jézus Krisztus megaláztatásában, szenvedésében oly távol volt mindattól, amit érdemelt, mint amilyen távol van az ég a földtől. Krisztus szolgálata, szelídsége és brutális halála között pontosan akkora a távolság, mint a milyen messze vagyunk Jézus nélkül az Istentől. Pontosan ezért, csak a kereszt magányában ér egybe ez a két távoli világ. Krisztus keresztjében így látogat el hozzánk az Isten. Megváltásunk titka ez, amely kiengesztelődést hirdet. Isten haragjának örökre vége. Isten áldást munkáló, teremtő akarata, amely életet adott mindennek, ami létezik, most az életnél is többet kínál. Az önzés, birtoklási vágy és más bűnök bilincseibe vert száműzöttet kész megszabadítani. Így adott nekünk Isten, a nálánál nem sokkal kisebbeknek szinte mindent. Krisztus keresztjében életnél is többet: teljes szabadságot és megváltást. Ezért hiszem, nemcsak a nyár gyönyörű szép, de csodálatosak mind az évszakok, sőt az egész élet, mert ebben a hitben semmi nem vész el, mert minden mindig a teljesség felé vezet

Szarka István (evang. lelkész, Bakonycsernye)

Regionális hozzárendelés: Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::