Az az Atyaisten legdrágább könyörületessége, hogy nem a képzelt, hanem a valóságos bűnösöket üdvözíti, vállalva bennünket bűneinkben, elfogadva teljes elvetésre méltó cselekedeteinket és életünket, míg tökéletessé és teljessé nem tesz bennünket. Közben az ő gondoskodásában és szárnyainak árnyékában élünk, és az ő ítéletétől nem a mi igazságunk által, hanem az ő irgalma által menekülünk meg.