Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2004 - 7 - Rohanás az élet elől

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Rohanás az élet elől

„Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz…” Lk 10,41

Az igazi találkozások mély nyomot hagynak lelkünkben. S ezek azok a nyomok, melyek épülésünkre, lelkünk gazdagodására, életünk kiteljesedésére szolgálnak. Ez az, mikor egyik ember formálja a másikat.

Mikor azt érezzük egy-egy találkozás után, hogy mennyivel szegényebb lennék, ha nem ismertem volna meg ezt az embert. Az igazi találkozásokban valóban találunk valakit vagy valamit. Ha már egy közös érzést fölfedezünk egymásban, elmondhatjuk, nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel, lám, van, aki megérti bennem ezt. S ha van, aki megért, már nem vagyok egyedül. Az igazi találkozások enyhítik a magány szorongató érzését. Az igazi találkozásokban megosztom magam, s részesülök a másikból. Adok: elismerést, örömöt, dicsérő szót, életet, értéket, s biztos lehetek abban, hogy az adás aktusával nem lesz szegényebb a lelkem. Sőt! Sokszorosan térül vissza! Márta a találkozás helyett a szolgálatot választotta. Így döntött, mert meg volt győződve igazáról. Félre ne értsük! Márta nem tett rosszat. Jézus iránti szeretete és tisztelete késztette, hogy első osztályú vendéglátást biztosítson számára. Mégis gyakran elfogadni nehezebb, mint adni. Márta a tőle telhető legtöbbet akarta Jézusnak megadni, de közben észre sem vette, hogy Jézus adni jött. Önmagát – hogy igazi találkozás jöhessen létre. Márta úgymond elszaladt Jézus mellett, ahogyan mi is gyakran elszaladunk saját életünk mellett. Amikor fontosabb, hogy ki mit tesz, mint az, hogy miként érez. Mert azt hamarabb észrevesszük, hogy rossz a gyerek, hogy rosszul döntött és hibázott a társunk, de hogy miért, azon már nem gondolkodunk, s nem próbáljuk megérteni sem. Elég, amit látunk, de mögé nézni, érzéseket s lelkivilágokat megismerni már nincs időnk s akaratunk. A másik érdekessége Márta gondolkodásának, hogy mennyire ragaszkodik elképzeléséhez, miszerint szeretetének tettekben kell megnyilvánulnia. Rengeteg ideológiát gyártunk mi is magunknak, rengeteg tárgya van ragaszkodásunknak. De hová vezethet? Márta esetében családi viszályhoz. Számunkra is ismerős lehet a hétköznapi életből: pl. a szülő elképzelése a gyerek pályaválasztásáról, hivatásáról, és makacs ragaszkodása ehhez egy életet tehet tönkre. Vagy: egy kényszeres ragaszkodás ahhoz az elképzeléshez, hogy nem hibázhatunk, mindig jónak kell lennünk, s jól kell döntenünk, elvezethet bennünket egy állandó bizonytalansághoz, bezárkózáshoz, mert nem merünk sem kockáztatni, sem kezdeményezni: kapcsolatokat, munkahelyváltást, de nem merünk dönteni a legapróbb dolgokban sem. Családi, munkahelyi konfliktusaink többsége szintén rugalmatlanságunk és csökönyösségünk következménye. Szép és jó dolog, ha valakinek elvei vannak, de abban a pillanatban, hogy ez akadálya életünknek, és megsérti mások életét, szabadságát, elvesztették funkciójukat. Ha valaki nem képes felismerni tévedését, gondolkodásának hiányosságait nem lehet érett, felnőtt ember. Merev elképzelésünk a szeretet jegyében még magát a szeretet Urát is felelősségre vonja. S ha idáig eljutunk, nem vagyunk többek kegyeskedő, törvényt tisztelő, de lelkükben holt, élettelen, szeretetlen embereknél. Jézus azt szeretné, hogy ÉLETünk legyen, fölösleges fáradozásoktól megkímélt, nyugodt, békés életet kínál nekünk. Mária ezt nyerte el Jézus közösségében. S ha most a saját szorongó, aggodalmaskodó állandóan tevékenykedő életünkre gondolunk, véssük jól eszünkbe, hogy Jézus sohasem mennyiséget vár, cselekedeteink, képességeink, erőink végletekig történő kiaknázását, a teljesítményeink végsőkig való kihasználását várja el tőlünk, hanem fordítva: ADNI AKAR: erőt, nyugalmat, békességet, elfogadást, közösséget. Elfogadjuk?

Jézus! Vedd el szorongásainkat – add békességed! Vedd el teljesítménykényszerünket – adj valós munkát, örömtelit! Vedd el ragaszkodásainkat – adj lényeglátást, mely az életre segít! Vedd el félelmeinket – add, hogy bátran megszólítsuk azt, akinek szüksége van ránk! Tedd teljessé életünket jelenléteddel! Ámen.

Farkasné Kőrösi Krisztina (evang. lelkész, Őrimagyarósd)

Regionális hozzárendelés: ?rimagyarósdi Evangélikus Egyházközség


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster