|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 8
- L A B O R C Z I Z O L T Á N (1919. április 11. – 2004. július 22.)
Arcképcsarnok
Hozzászólás a cikkhez
L A B O R C Z I Z O L T Á N (1919. április 11. – 2004. július 22.)
Középiskolás korunkban, a Diákszövetség (MEKDSz) nyári táborában, Tahiban ismertük meg egymást. Ő Nagykanizsáról jött, ahol korán megözvegyült édesanyjával és testvérével, Ilonával éltek. Évfolyamtársak lettünk a soproni teológián 1937-től 1941-ig. Változatos életpályát járt végig. Előbb a soproni Líceumi Diákotthon nevelője Magassy Sándor mellett, majd Győrött a későbbi püspök, Szabó József segédlelkésze.
1948-ban egyházkerületi missziói lelkészként küldi püspöke Gyenesdiásra, a lelkészüdülőben folyó lelki munka szervezésére és az intézmény vezetésére. Ugyanebben az évben kötött házasságot Prőhle Margittal. „Menedzselnie” kellett a lelkész-üdülő – Kapernaum – új épületének építését, hogy az egymást követő nagy létszámú konferenciák résztvevőinek elfogadható helyük legyen. A háború utáni évek pezsdülő egyházi életében a gyülekezeti evangelizációk szolgálatából is kivette részét.
1951-ben az egyházakat elnyomó hatalom érvényesült az 1948-ban megkötött Egyezmény-nyel szemben. Az egyházaknak többek között fel kellett számolniuk az ún. Belmissziói Otthonokat is. Gyenesdiást csak szeretetotthonná való átalakítása mentette meg az egyházi munka számára. De megszűnt az egyházkerületi missziói lelkész státusa is.
Laborczi Zoltánt ekkor a Győrújbaráti Egyházközség választotta lelkészévé. Gyülekezeti szolgálatának súlypontja Győrújbarát, Ménfőcsanak és szolgálata utolsó éveiben a Felpéctől átcsatolt Tényő lett. Győrújbaráton templomot és paplakot renováltak, Ménfőcsanakon új templomot építettek gyülekezeteink Laborczi Zoltán szolgálata idejében.
Gondolkodásában, magatartásában mindig őszinte ember volt. Az egyházi embereket ellenőrző állami vagy pártmegbízottak tisztában voltak azzal, hogy nem az ő emberük. 1956 tavaszán otthont adott az evangelizáció mozgalmát képviselő talál-kozónak, amely az egyházi élet megújulása érdekében tanácskozott. „Teológus fej” volt, aki jó szellemi képességeit arra használta, hogy mindig jobban és színvonalasabban végezhesse lelkészi szolgálatát, és tényleg az evangéliumot hirdesse. Az úrvacsorának a vasárnapi istentisztelet rendjébe való beépítése szívügye volt.
Nagyon fiatalon kezdődő betegeskedése egész életén át elkí-sérte. Házasságát Isten 3 fiú- és 2 leánygyermekkel áldotta meg. Kapernaum, fiatalkori szolgálatának színtere élete végéig kedves emléke maradt. Ezt tette magáévá a család, amikor a gyászjelentésen a koszorúmegváltást Kapernaum felújításának támogatására kérte.
A mi Urunk Jézus őrizze meg kegyelmében szolgáját.
(Tekus Ottó ny. ev. lelkész, Győr)
::Nyomtatható változat::
|
