Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Az elmúlt héten gyakran dúdoltam egy slágert. Mint általában, ennél a slágernél is csak a címe maradt meg bennem. Hamu és gyémánt.

Az egyik az elmúlást hirdeti, a másik az értéket, gazdagságot, egy biztosított jövőt. Ha belegondolunk, a mi életünk is ebben a kettősségben zajlik. Egyrészt az vár ránk, hogy porrá legyünk, hogy visszatérjünk oda, ahonnan teremtettünk. Elszálljon ez a rövidke élet, mint ahogy a szél belekap a hamuba, és messzire repíti azt. Másrészt hatalmas nagy érték is lehet az életünk, amihez ragaszkodhatunk teljes erőnkkel. Egy csillogó drágakő a létünk, amit ajándékba kaptunk Istentől, és amit egymás javára okosan használhatunk. Hamu és gyémánt az életünk egyszerre. Kicsit továbbgondolva felfedezhetjük: ugyanaz az elem, a szén építi fel mindkettőt. Mi adja hát a különbséget? Az, hogy egész másként kapcsolódnak össze a két anyagban a részecskék. A kötések milyensége teszi aztán az egyik szénláncot hamuvá, a másikat pedig gyémánttá. Az ember életének napjai is telnek, nagyjából egyformán. De mégis van valami, ami egész másként kapcsolja össze ezeket a napokat, és válik így az egyik ember élete hamuvá, a másiké gyémánttá. Az Isten szeretete az, ami mássá tehet. Az ő hozzánk való jóindulata az, ami a szürke hétköznapokat megtölti csillogással, és gyémántként ragyoghat életünk ebben a világban. Jézus, a világ világossága adja fényét, hogy csiszolódjunk általa, és szívünk megkapja az ő ragyogását. Akiben megvan a Fiú, abban megvan ez a ragyogás, és vele az igazi élet, akiben nincs meg, abban nincs meg Isten Fia tündöklése sem, és hamu-élet vár reá. Ezzel nem fenyegetni akar bennünket János evangélista sem, és nekem sem az a szándékom, csupán józan ítélőképességre tanít bennünket az ige. Ugyan ki választaná a hamut, ha a gyémánt is az övé lehet?! Ugyan ki akarná közülünk az elmúlást, a teljes megsemmisülést, ha a gyémánt-lét, az örök élet is a miénk lehet?! Jézusban az ítélőképességünk nem hagy cserben. Ő Isten szemében is értékes életre hív és segít bennünket. Hamu vagy gyémánt? Talán most egyértelmű, és higgyük el, Jézusban nem is irreális ez a választás. Gyémánttulajdonosok vagyunk. Egy kicsit most hagyjuk el az embert, és nézzünk tovább. Ami most rossz, amit nehezen viselünk el, ami nyomaszt, bánt, olyan, mint a hamu. Sőt a bűnünk is, és még tovább menve a Sátán hatalma is olyan, mint a hamu. Hogy miért? Mert elszállnak a széllel. Nincs hatalma a Sátánnak az élet felett, hiszen Jézus megtörte uralmát. Bűneinket is maga vitte fel a keresztfára, hogy azok is semmivé váljanak. Valamint minden gond és bánat is megsemmisíthető Jézus Krisztusban. A rossz az életünkben csak ideigvaló, és eltűnhet a szél szárnyán. Viszont Isten hatalma legalább olyan kemény és szilárd, mint a gyémánt. Nem törhető össze. Nincs földi hatalom, még a halál sincs oly erős, sőt nincs olyan gonoszság sem, ami megroppantaná. Isten országa örök és biztos, és benne van a jövőnk biztosítva, az örök élet. Hamu vagy gyémánt? Végül csak a gyémánt marad. Végül Jézusban élni az egyedül jó és értékes. Végül minden Istenben teljesedik be. A mi életünk is? A világ élete is? Magamban továbbdúdolom a dalt néhol meg-megakadva: Hamu és gyémánt? Ragyogj hát!... Ébredjen álmából a világ!... Benned élek tovább!

Kalincsák Balázsné Varga Katalin (evang. lelkész, Nemescsó)

Regionális hozzárendelés: Nemescsó–Meszlen–Acsád–K?szegdoroszlói Társult Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::