Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Itt van megint a nyár, s az emberek egy része ismét a vízpartokra igyekszik, ahol megnyugvást, felüdülést, felfrissülést talál. Az ókori ember számára, de a sivatagban élőknek ma is nagy kincs a víz.

Az ókori filozófusok az őselemek egyikének tartották. Nélküle valóban elképzelhetetlen az élet: az emberi test nagyobb részét alkotja, s nélküle csak néhány napig tudnánk létezni, amíg táplálék nélkül akár néhány hétig is. A ma embere persze természetesnek tartja, hogy tiszta, iható vize van, nem szenved belőle hiányt, ezért pazarlóan bánik az ivóvízkészlettel, és a szennyezésnek sem szab gátat. Az ige szerint az Úr jöttével elegendő lesz a víz, szinte fölös mennyiségben. Hogy kárt is okozhat, szinte ismeretlen volt a csapadékban szegény vidékeken. A víz tehát egyszersmind az élet jelképe, hatására a magvak kicsíráznak, minden szárba szökken. Új élet sarjad a régi hamvain. Vannak emberek, akik az élet vizét keresik, amely megfiatalít, amely örök életet ad, s sokszor babonákat is elhisznek. Persze valóban van olyan víz, amely az emberek egészségét visszaadja; a különböző ásványvizek, gyógyvizek. A víz a tisztaság jelképe is, mosdáskor, fürdéskor is használjuk. A hithű zsidók az étkezéseket, szertartásaikat is rituális kézmosással kezdik, mutatván, hogy megtisz-tulnak attól a szennytől, mely a kezükhöz, átvitt értelemben hozzájuk tapadt. „Mosom kezeim” –mondja Pilátus Jézus keresztre feszítése előtt, amikor világossá válik számára, hogy nincs kiút, Jézust halálra szánta a nép. Ha a víz az élet jelképe, akkor az igével kell kapcsolatba hoznunk. Az ige a lélek vize. „Nekem örök életet adó igéim vannak” – mondja Jézus. „A legsötétebb szívet is úgy mossa hófehérre ez élő kristálytiszta víz, a kegyelem igéje” – énekeljük a 286-os énekünkben. Isten igéje az a hatalom, amely lelkünk tisztaságát biztosíthatja. S ha a görögök az őselemek közé sorolták a vizet, akkor itt is van kapocs az igével, hiszen János evangéliuma szerint „kezdetben volt az Ige”. Érdekes, hogy nyelvünkben az eredet szó és a víz eredete egyaránt a forrás szóval helyettesíthető, arra utal. A víz kulcs-jelképpé Keresztelő János által válik. Ugyanis ő használja szertartásá-ban a vizet, megkereszteli az embereket, magát Jézust is. A keresztelés a megtisztulás jelképe volt. Számunkra a Jézus Krisztus egyházához tartozás jelképe. Olyan ez, mint a papíron a vízjel! Közönséges körülmények között nem látjuk. S mégis, ha fény felé tartjuk, egyszerre megjelenik egy kép, egy ábra. Így vagyunk mi is keresztségünkkel. Egy láthatatlan jel ott van homlokun-kon, s ez a jel – ha Jézus Urunk fénye beragyogja – hirtelen láthatóvá válik. Hogy milyen ábra tűnik elő, az persze rajtunk múlik. Ha parancsai szerint cselekszünk, ha hagyjuk, hogy igéje tisztítsa lelkünket, akkor ez a jel a hozzá tartozás jele lesz. Kaptunk tehát egy jelet, amely láthatatlan, s mégis jól látható, ha akarjuk. Egy jelet, amely az örökléthez kapcsol bennünket. Pár csepp víz, amely csodát tehet, azaz mégiscsak van olyan víz, amely az élet vize. Csupán Jézus kell hozzá. A mi feladatunk pedig roppant egyszerű: csak követnünk kell, mindennap az ő ösvényein járni. S akkor azon a csodás napon, amikor szemtől szemben állunk a Megváltóval, homlokunkon megerősíti azt a „víz-jelet”, amely azt mutatja, hogy mi az övéi vagyunk.

(Elhangzott 2004. június 22-én Révfülöpön, a Líceum hittantáborának reggeli áhítatán.)

Babics Csaba (líceumi tanár, Sopron)

Regionális hozzárendelés: Soproni Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::