Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2005 - 1 - Evangélikus szemmel a szenvedésről

Egyéb

Hozzászólás a cikkhez

Evangélikus szemmel a szenvedésről

Bevezetés

Az elmúlt negyven év, de a politikai rendszerváltást követő lassan több mint tíz év – tehát összesen majdnem fél évszázad – alaposan megkoptatta, bizonyos pontokon el is tüntette azt, amit evangélikus/lutheránus teológiai sajátosságnak, örökségnek nevezünk, amely alapon állva evangélikus eleink – teológusok és laikusok – a maguk és más egyházak, valamint a világ számára megpróbálták megfogalmazni és megélni a szakrális és a profán területein elméleti, gyakorlati és magatartásbeli síkokat befolyásoló kérdéseiket, és az erre adott válaszaikat.

Ennek a lehangoló megállapításnak a hátterén ma úgy állnak a dolgok, hogy ahhoz, hogy ma bármely felmerülő kérdésre hiteles választ adhassunk, először nekünk magunknak kell rákérdezni arra, hogy azt a bizonyos kérdést hogyan helyezhetjük bele az egyetemes keresztyén, illetve ezen belül az evangélikus/lutheránus gondolkodásba. Mert csak ezen a háttéren lehet reményünk arra, hogy valamilyen – ha nem is teljesen megnyugtató –, de legalább némileg elfogadható választ kapjunk. Aprópénzre váltva – címadó témánkhoz – ti. a szenvedés kérdésének az evangélikus megközelítéséhez is az evangélikus teológia alapigazságainak a megragadásán keresztül vezet az út.

Theologia crucis – kereszt-teológia, mint az Istenről szóló helyes beszéd

Az evangélikus teológia – ami a keletkezését illeti – tulajdonképpen egy ember, Luther Márton szenvedéseiből született teológia. Luther szenvedései egyszerre voltak fizikai, szellemi, lelki természetűek, és alapjukat egy mintaszerzetesnek az Istennel a saját üdvbizonyosságért (mondhatnánk úgy is, hogy az ezen a háttéren megszülető fizikai, szellemi, lelki „összkomfortjáért“) folytatott harca jelentette. Magyarán mondva: Luther szeretett volna úgy élni, hogy biztos lehessen abban, hogy neki Istennel „örök jövője“ van és lesz. A problémát ezen a háttéren Luther „Istenképe“ jelentette, amely szerint Isten „igazságos“, és ezért megbünteti a bűnöst, és az embernek ezért sok jó cselekedetet és ezenkívül sok „különleges“ dolgot kell cselekednie, hogy elnyerje Isten tetszését. A szerzetesség (képünkön Luther mint Ágoston-rendi szerzetes) és annak kötelezettségei ilyen „különleges“ dolgoknak számítottak, és Luther – ezt barátai és ellenségei is elismerték – ezen a téren nem kímélte magát. Olyannyira nem, hogy végül belebetegedett az erőlködésbe, és szabályosan meggyűlölte azt a fogalmat, hogy „Isten igazsága“, mert azt értette alatta, hogy „Isten igaz, és megbünteti a bűnöst“. A reformátori áttörést az hozta meg, hogy felfedezte az evangélium igazi értelmét, ti. Rm 1,17-et, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne (ti. az evangéliumban) hitből hitbe, ahogyan meg van írva : Az igaz ember pedig hitből fog élni. Luther így fogalmazott : „És ennek ez a jelentése: Isten igazsága az evangélium által jelent meg, éspedig a passzív igazság, amellyel az irgalmas Isten hit által igazít meg minket.“ (1.) Az Isten igazságáról vallott másfajta felfogás Luther Istenképének megváltozását is meghozta olyan formában, hogy Luther 1525-től kezdődően tudatosan kezdett el különbséget tenni a „deus absconditus“ és a „deus revelatus“ – tehát az elrejtőzött Isten és a kinyilatkoztatott Isten – között, most már magyarul is megjelent munkájában, amely a De servo arbitrio – azaz „A szolgai akarat“ címet viselte. A kétféle tulajdonság az egyetlen Istenben található. Az „elrejtőzött“ Isten – mondja többek között Luther – „kikutathatatlan hódolattal imádandó fensége és lényege“ meghagyandó, és hozzáteszi: „Amennyiben Isten rejtőzik el előlünk, és nem akarja, hogy megismerjük őt semmi közünk hozzá.“ Ennyiben igaz a mondás: „Ami fölöttünk, ahhoz semmi közünk.“ (2.) Luther jó tanácsa ezzel az „elrejtőzött“ Istennel kapcsolatban a következő: „Hagyjuk csak meg Istent a maga fenségében és lényegében, mert akkor nincs semmi dolgunk vele, hiszen ő nem akarta azt, hogy ilyen módon legyen közünk hozzá. Ellenben amennyiben az Igében átöltözik, önmagát feltárja előttünk, és felajánlkozik,annyiban igenis van hozzá közünk.“ (3.) Isten másik arcát, a „deus revelatus“-t, a kinyilatkoztatott, leleplezett arcát Luther így írta le: „Isten az, aki kinyilatkoztatta magát a testté lett igében, illetve amint Pál mondja, a keresztre feszített Jézusban, akiben ugyan elrejtve, de benne van a bölcsességnek és ismeretnek minden gazdagsága.“ (4.) Egy teológus így ír erről a kinyilatkoztatott Istenről: „Isten Jézus Krisztusban történő kinyilatkoztatása a még hatékony harag-hatalom áttörése. Luther szerint Isten még a maga kinyilatkoztatott formájában is kikutathatatlan fenség, aki előtt az embernek önmagában el kell pusztulnia, ha nem Krisztusban találna menedéket a kegyelmes Istenhez… Az embernek Isten elől mindig Istenhez kell menekülnie.“ (5.) Luther számára ezek az Isten kétféle megjelenéséről és a Krisztus keresztjéről szóló felismerései eredményezték azt, hogy egészen másként kezdett el gondolkodni az egész emberi életről, a szenvedésről, a keresztyén ember feladatairól és az emberre váró evilági és örök „sorsról“. Ezen a háttéren merte az érte egész házasságuk alatt folyton aggodalmaskodó felségének, Bóra Katalinnak halála előtt néhány nappal azt írni: „Te csak imádkozz, és hagyd, hogy az Isten aggódjon.“ (6.) Luther reformátori felismerésében tehát egyszerre volt jelen egy felszabadító jellegű Isten-, Krisztus- és Szentlélek-felismerés, amely az ember számára az Isten két birodalmában – a világban és az egyházban – történő forgolódást félelemkeltés helyett reményteljessé tette.

(Elhangzott az Evangélikus Nők Klubjában 2001. március 31-én tartott előadáson)

Folytatjuk: A szenvedésről szóló evangélikus tanítás és Luther Márton: Krisztus szenvedésének szemléléséről


1. Előszó Luther latin iratainak teljes kiadása első kötetéhez. 1545. WA 54:185.13-186.16. 2. Luther Márton A szolgai akarat 1525 (De servo arbitrio ) Latin eredetiből és németből magyarra fordították Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) Sopron,1996. 98.old. 3. lsd.2.pont. 98.old. 4. lsd.2.pont.104.old. 5. Bernhard Lohse : Martin Luther – Eine Einführung in sein Leben und sein Werk Ev. Verlagsanstalt Berlin 1983. 191-192. 6. 1546 febr.10. Luther Márton levele Bóra Katalinhoz. WA BR 11:191 Idézi Gritsch, W. Eric: God‘s court jester - Luther in Retrospect - Fortress Press Philadelphia 1983. 202.old.

Böröcz Enikő (ev. lelkész, az országos ev. levéltár munkatársa)


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster