|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 1
- HATVANAD VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
Hozzászólás a cikkhez
HATVANAD VASÁRNAP HETE
„… te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.” (Zsolt 18,29-31)
Dávid élete idején is volt fényes kivilágítás. A gazdagok palotáiban fáklyák százai lobogtak. A mécses szerény kis lángja a szegények kunyhóiban világolt, és a sötétben útonjárónak némi tájékozódást adott a következő lépésekhez. Gyerekeink éneklik:
„Sötét a világ, ragyogj, kicsi láng, Jézus felé mutass utat, ragyogj, kicsi láng”. Felnőttként is meg kell elégednünk azzal, hogy életünk ösvényén lépésről lépésre vezet bennünket Jézus. Még bátorságot is ad ahhoz, hogy a gonoszság bármely alakjával szembekerülve meg ne futamodjam, hanem felvegyem vele a harcot. Isten segítségével még a számomra szokatlan, nem mindennapi magatartástól se riadjak vissza. Az az út, amelyen Isten vezet, kifogástalan. Szava, igéje, amelyet megértetett velem, „színigaz”. Bízni lehet benne! Olyan fegyver, mint a kétélű kard a harcoló katona kezében. Védelmet is tud adni azoknak, akik a hívő keresztyén ember harcában a gonosz nyilai és kardjának csapásai ellen védő pajzsot keresnek. ”Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt!”
Tekus Ottó (ny. ev. lelkész, Győr)
Regionális hozzárendelés:
Gy?ri Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
