Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

A múlt évszázad hetvenes éveiben egyesek arról kezdtek fantáziálni, hogy milyen lesz majd a világ akkor, amikor átlépjük az ezredforduló küszöbét. Regényekben, mozivásznon és a tudományos irodalomban is megjelentek olyan művek, amelyek azt vetítették előre, hogy mire lesz képes az ember. Érdekes módon ezek a futurisztikus jóslatok általában kimerültek abban, hogy meddig fogunk eljutni a világűrben, és milyen egyszerűvé teszi majd életünket a modern technika. Én is azok közé tartoztam, akiknek kedvelt olvasmánya volt a misztikusan hangzó 2000. évről fantáziáló cikkek böngészése. Mai szemmel nézve egyik-másik kicsit mulatságosan cseng. Vannak viszont olyanok is, amelyek alulbecsülték az ember teljesítményét, mert jóval felülmúltunk minden várakozást.

Azóta elérkeztünk az ezredfordulóhoz, sőt immár Isten kegyelméből átléphettük a 2005. esztendő küszöbét is. A napokban kezembe került egy jövőképet ábrázoló újságcikk 1978-ból, amit újra elolvasva elgondolkodtam. Hová jutott az emberiség? A távolság tekintetében a világűrt ugyan meghódítottuk, de az ember a Holdnál messzebb nem jutott el. Ez pedig a jelenleg ismert világegyetem arányait nézve még arasznyi távolságnak sem mondható. A sebesség tekintetében – a hétköznapi életben – alig tudunk gyorsabban haladni, mint azt az első komolyabb gőzmozdonyok tették. A tudás tekintetében pedig igaz, hogy a számítógép hétköznapi használati tárgyunkká vált, mégsem bízunk vakon benne. Az igazán fontos döntéseinknél egyszerűen kikapcsoljuk, és a józan eszünkre hagyatkozunk, melyet a mesterséges intelligencia még sokáig nem lesz képes felülmúlni. De a fantázia világából most térjünk vissza a jelenbe. Arról ugyanis soha nem esett szó (vagy legalábbis nem hozták a tudomásunkra), hogy az ezredfordulóra milyenné fog válni maga az ember. Nem a teljesítménye, hanem a szíve. Ha most nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor azt kell mondanom, hogy Pál apostol ezt már régen megfogalmazta, amikor az utolsó idők társadalmának emberéről szólt: „…némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek..” (1Tim 4,1-2) „…önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent.” (2Tim 3,2-4) A lelkiismeretünket persze nyugtathatjuk azzal, hogy minden korban éltek olyanok, akik így gondolkodtak. De korunkban egy olyan embertípus kezd kialakulni, amit én interaktív embernek nevezek. Ez azt jelenti, hogy – legalábbis azt hisszük – mindenkinek lehetősége van beleszólni mindenbe. A főnök kikéri a munkatársak véleményét, a püspökök a gyülekezetekét. Az élő adásba betelefonálhatunk, SMS vagy e-mail üzeneten keresztül bármikor elmondhatjuk a véleményünket, így a médián keresztül a legostobább vélemény is közvélemény-formálóvá válhat. Ez pedig oda vezet, hogy a világot már nem a megszokott módon kell kormányozni, hanem a többség véleménye alapján. Ami általánosan elfogadottá válik az emberek között, az lesz a norma. Lehetne szomorúan sorolni az élettársi viszonytól kezdve az egyneműek házasságán keresztül egészen a kábítószer fogyasztásának legalizálásáig. Miközben az emberek erkölcsi érzékét eltompítja a fogyasztói társadalom, tömeggé válik, és bármire képes lesz, amit súgnak vagy diktálnak neki… Nem kell különleges fantáziával rendelkeznünk ahhoz, hogy egy ilyen társadalomnak szomorú jövőt jósoljunk, ha úgy tetszik, az utolsó időkről beszéljünk. De vannak közöttünk olyanok – talán mi magunk is –, akiknek még van értékrendjük, akik nyíltan meg merjük vallani, hogy e világnak egyedül Jézusra van szüksége, hogy helyére kerüljenek a dolgok. És a vele való közösség – interaktivitás – által válunk az Isten képmását sugárzó emberekké, nem pedig a távolság, a sebesség vagy a tudás meghódítása által. Ilyen értelemben legyünk bátran interaktívak. Legyen állandó összeköttetésünk a mi Urunkkal imádságban, mert ő kíváncsi a mi aggodalmunkra, terveinkre, véleményünkre, örömünkre és bánatunkra az új esztendőben is. Vele váljék ez az év is számunkra az Úr kedves esztendejévé.

Menyes Gyula (püspöki titkár, Győr)

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

::Nyomtatható változat::