|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 2
- BÖJT 2. (REMINISCERE) VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
BÖJT 2. (REMINISCERE) VASÁRNAP HETE
"Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? ... Ne feledkezz meg a nyomorultakról ... az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és elnyomott ügyét." Zsolt 10,1.12.17-18
Ezen a böjti vasárnapon mindig újra egy kétségbeesett édesanya könyörgő imája cseng a fülemben. Egy visszatérő kérdés az egész imádság: Miért? Miért az én gyermekem pusztulását kell tehetetlenül végigszenvednem? Miért áll tőlem Isten most oly távol? Miért feledkezik meg rólam, pedig most volna szükségem rá? Ismerős ez a perlekedő hang? Átéltünk már hasonló mélységeket?
Az Istennel perlekedő édesanya tusakodása folytatódott. Ezen a napon a templomban a kananeus asszony alázatos, kitartó könyörgéséről szóló történetet hallotta.
Alázatos könyörgés. „Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram.” A gyermekéért könyörgő asszony Máté tudósításában így imádkozik: „Úgy van, Uram!” Mintha a zsoltár szavai hangzanának: „Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője” (14.v.).
A böjti idő alázatra és bűnbánatra akar elvezetni bennünket. Nincs jogunk perlekedni Urunkkal, csak irgalmára emlékeztethetjük őt. Ezért kérhetjük imádságaink meghallgatását így: „Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! (RÉ 479,1)
Keveháziné Czégényi Klára (ny. ev. lelkész, Kőszeg)
Regionális hozzárendelés:
K?szegi Evangélikus Egyházközség
| 