|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 2
- Szabó Gyula római katolikus plébánost, a közelmúltat vizsgáló egyházi munkacsoport vezetőjét
Megkérdeztük
Hozzászólás a cikkhez
Szabó Gyula római katolikus plébánost, a közelmúltat vizsgáló egyházi munkacsoport vezetőjét
Milyen veszélyeket lát a tervezett ügynöktörvényben?
Egykori szolgálati helyemen, egy dunántúli városban a 80-as évek végén több lelki kisközösséget is alapítottunk. Az öröm mellé viszont keserűség is társult. Családokat fenyegettek meg ezért elbocsátással, továbbtanulási akadályokkal. A templomból kijövő gyerekeket lefilmezték. Beépített embereket hoztak be a közösségbe, akiknek az volt a feladatuk, hogy belülről robbantsák szét a közösséget. A miséken rendszeresen ültek olyan emberek, kik beszámoltak a prédikációról. Titkos megbízottak figyeltek. Szobámat, telefonomat lehallgatták, a leveleimet felbontották.
Mindezek után érthető módon többen is szerettünk volna nagyon komolyan hozzájárulni a rendszerváltozáshoz. Én elvártam, hogy tegyük tisztába a múltat. Mivel nem történt semmi, néhány paptársammal két éve kutatómunkát kezdtünk a Magyar Országos Levéltár ÁEH adatbázisától kezdve a Történeti Hivatalig. Már 40 000 (!) oldalnyi anyagunk van. Véleményem szerint az egyháznak szabadnak kell lennie. Meg kell tisztulnia belülről, és ehhez szeretnénk hozzásegíteni a munkánkkal. Ugyanakkor nagyon nagy tapintattal dolgozunk. Látjuk azt, hogy ember és ember közt óriási különbségek voltak. Nem lehet összehasonlítani annak az embernek a szerencsétlen sorsát, akit bebörtönöztek, megfenyegettek, megvertek, kényszerítettek, zsaroltak, azzal, aki esetleg karriervágyból szolgálta ki az államhatalmat. Külön hangsúlyozni szeretném, hogy ezt a munkát elsősorban a tanúságtevőkre akarjuk építeni, azokra a méltatlanul elfeledett és megalázott emberekre, akik az egész életüket Krisztus szolgálatára szentelték. És nem ők ma a példaképek sem a társadalomban, sem az egyházban.
Nagyon fontos lett volna, hogy az egyház jó példával járjon elöl a magyar társadalom többi szegmense előtt, hogy a múltunkat feltárjuk, megvalljuk, rendezzük, és úgy menjünk tovább. Fontosnak tartanám, ha lenne egy szervezet, amelyik nagyon őszintén szembenézne a múltjával. Ma a kollektív felelőtlenség időszakát éljük. Jó lenne ennek véget vetni. Másrészt igen rossz üzenete volt a társadalom számára 1990-től, hogy nem érdemes becsületesnek lenni. Mi azt gondoljuk, hogy óriási erkölcsi hozadéka lehet mindennek, amit teszünk, és itt semmiféle boszorkányüldözésről nincs szó, hiszen nem a személyekre tesszük a hangsúlyt, hanem a rendszert szeretnénk bemutatni.
Veszélynek tartom, amikor a múltat úgy tárják fel, hogy listákat hoznak nyilvánosságra. Ez a veszély Magyarországon is fennáll a készülő tervezett törvénnyel kapcsolatosan, de ettől még nem fogunk tisztábban látni. Mi a munkánkkal ezt szeretnénk elkerülni. Tulajdonképpen nem az a lényeges, hogy ki volt befűzve, hanem azoknak az évtizedeknek a bemutatása, hogy hogyan működött mindez. A szlovákok egyszerű megoldást választottak, amikor nyilvánosságra hozták az ügynöklistákat, de ezt jó lenne nálunk elkerülni. Félreértés ne essék, én is a teljes nyilvánosságnak vagyok a híve, de ez sokkal szélesebb kérdés, mint az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala. Jó lenne, ha elébe mennénk a dolgoknak.
A most készülő ügynöktörvény lehetőséget nyújt mindazoknak a múlt nagyon szelektív megismertetésére, akik ennek a kérdésnek nem szakemberei. Ma már megvan az a veszély, hogy bárki hozzájuthat ezekhez az adatokhoz, aki egy kutatói státuszt kiküzd magának. Én tartok attól, hogy olyan emberek is fognak az egyházakról írni, akiknek nincs semmiféle lelki kötődésük és felelősségük a történelmi egyházakkal kapcsolatban. Tehát nagyon jó lenne ennek elébe menni. Ez felelősségteljes munkával tényleg a megújulás lehetőségét szolgálná…
Menyes Gyula (püspöki titkár, Győr)
::Nyomtatható változat::
|
)