Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 2
- Téli alkony
Versek
Hozzászólás a cikkhez
Téli alkony
Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út szűzi csendjét, az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszin égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó.
Kosztolányi Dezső (1885-1936)
::Nyomtatható változat::
|