|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 2
- „ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK ÚJ ÉNEKET!”
Visszhang
Hozzászólás a cikkhez
„ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK ÚJ ÉNEKET!”
Egy közösség számára fontosak a hagyományok. Megtartó erejük van. Azt mondják, hogy az egyházban ez sokszorosan is igaz, hiszen rohamosan változó korunkban az egyház az a közösség, amely leginkább őrzi az ősöktől örökölt szokásokat, hagyományokat.
Viszont ha egy közösséget kizárólag a hagyományok tartanak életben, az már nem élet, csak kóma. A különbséget szinte „dalolni” tudnám. Magam is, lelkésztestvéreim is számtalanszor halljuk: „Már megint olyan éneket választott a tisztelendő úr, amit nem ismerünk!” Talán több szolgatársamat is megzsarolták már, valahogy így: „Azért nem fogok járni templomba, mert mindig csak az új énekeket énekeljük!”
Új énekeket?
Énekeskönyvünk 1981-ben jelent meg, azóta ez a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos, istentiszteleti használatra szánt énekeskönyve. Lehet szeretni és lehet nem szeretni, szabad kritizálni is, és persze mellőzhetjük is, kiválogatva belőle a régi énekeskönyvekből ismert dallamokat… Ennek azonban egyelőre még amúgy is eléggé szegényes liturgiánk látja a kárát. Meg azok, akik dacosan becsukják a könyvet egy-egy „új” ének éneklésekor.
Eltelt húsz év – felnőtt egy nemzedék, felépítettük az új házat, lecseréltük az autót stb. –, de az énekeskönyv még mindig „új”. Mostoha… És ha nem akarjuk, soha nem is válik a sajátunkká: így viszont idegennek érezzük magunkat az istentiszteleten, és aztán az egészért okolhatjuk azt a szegény énekeskönyvet.
Idős gyülekezeti tag mondta nekem, olyasvalaki, aki még az 1911-es Dunántúli Énekeskönyvön nőtt fel: „Igenis, meg kell tanulni az új énekeket! Mert meg van írva a Bibliában is: Énekeljetek az Úrnak új éneket!”
Igen, a hagyományok fontosak, de csak addig, amíg nem nőnek a fejünkre, és nem tesznek bennünket élő gyülekezet helyett makacskodó élőhalottakká. Ha húsz év alatt sokan nem voltak képesek, vagy inkább nem voltak hajlandók megtanulni énekeskönyvünk új dallamait, hát éppen itt az ideje. Nincs jogunk megfosztani magunkat mindattól, ami a miénk.
Énekeljünk bátran az Úrnak új éneket!
Utódaink pedig amúgy is álmélkodva, édes nosztalgiával fogják sóhajtani: Bezzeg abban a régi, kék vagy bordó énekeskönyvben milyen gyönyörű énekek voltak…!
Tubán József (ev. lelkész, Csorna)
Regionális hozzárendelés:
Csornai Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
