Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 3
- BÖJT 4. (LAETARE) VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
Hozzászólás a cikkhez
BÖJT 4. (LAETARE) VASÁRNAP HETE
„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt ...” (Zsolt 84,6-7a)
Találkozásainknak szinte elmaradhatatlan kérdése: hogy vagy? Változatosak a feleletek. „A körülményekhez képest.” Az ember pillanatnyi helyzete, nyereségek, veszteségek, kapcsolatok, öröm, bánat mind hangot kapnak ilyenkor akaratlanul, kimondatlanul is.
Szép eredmény idején örvendve, jó kapcsolatokban élve reménységgel adunk választ, a sikertelen út viszont nem lehet lelkesítő. De éppen ez utóbbi idején kiderülhet, mennyivel nagyobb jelentősége van közérzetünkben az eredménynél a kapcsolatoknak. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy egy ilyen egyszerű érdeklődés nyomán mintha könnyebbé válna a sikertelenség terhe. Valakit érdekel, valaki együttérez velem. Valóban könnyebb a még csak így megosztott teher is!
A hét zsoltára tele van örvendezéssel. A belőle áradó öröm pedig egyértelműen a kapcsolatban, a zsoltárt mondónak Istennel való kapcsolatában van. Erről vall. Hozzá tartozni, Istenhez tartozni boldogság. Vagy még egy kicsivel több is! Ebben a kapcsolatban élni, „járni a világot”, ez az elmúlás felé tartó világban is a megmaradás lehetőségét továbbplántáló életet jelent. A Siralom völgyében forrásokat. Mégis életet.
Örvendezz, testvér, az Isten erejében igyekezzél az ő útján tovább, boldog vagy, amíg benne bízol! – „Hogy vagy?” kérdezik. „Istennel vagyok!”
Rác Miklós (ny. ev. lelkész, Nádasd)
Regionális hozzárendelés:
Nádasdi Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|