Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

Húsvét? Olyan messze van mögöttünk, s ígérete oly távol előttünk. Hihetetlen, ami volt, és hihetetlen, hogy „úgy lesz”. Napról napra mást élünk meg. Így igaz! Nem változtatna ezen a zsoltár biztató hangja sem, ha nem másról szólnának a bizonyságok. De a sűrű sötétséget húsvét ténye-fénye oszlatja.

A tényről – feltámadott! – sokat vitatkoztak már, és még fognak is. Aligha értette meg az, hogy miről van szó, aki még nem kételkedett benne! Közben húsvét fénye mégis utat tör. Elgondolkoztatja az embert, hogy nagypéntek „Elvégeztetett!”-je után még történik valami. Mert nem lehet a bűn-kérdés a végpont. A Teremtő az életért, a bűnös emberek életéért harcolt. A folytatásért, gyermekei megmaradásáért. Jézus tanítványai ezért vállalják hirdetését, mert a fényt nem lehet bezárni. Eldőlt már a küzdelem? Szívünkben még sokszor dúl a harc. Sokszor nem látunk zsoltárnyi fényt sem. Annyi mindenben lehetne részünk, néha már nem is élünk, csak vagyunk, hányódunk események között, azt gondolva, hogy ami kell, abban az ember életre lel. Ezért nem tudunk ott lenni az ünnepen, nem tudunk megszólítani embereket, nem érünk rá felöltözni sem. Minden ránk maradt. De Isten atyai jósága ott volt a tanítványokkal húsvét után is, és a zsoltáros hálaadásába bekapcsolódhatunk mi is. Azzal a kevéssel, ami jó most, csak kezdd el! Az Úr jobbja ma is hatalmas.

Rác Miklós (ny. ev. lelkész, Nádasd)

Regionális hozzárendelés: Nádasdi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::