Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2005 - 3 - Gondolatok a böjtről

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Gondolatok a böjtről

A böjt szó hallatán talán a legtöbben a koplalásra, az éhezésre vagy különféle reformtáplálkozási módszerekre gondolnak. Sokan talán az egyház hóbortjának, egy régi szokásnak vélik, ami az idők során egyre több változáson ment keresztül, egyre többet vesztett szigorúságából. Többen böjtölnek a nem hívők is, mert úgy gondolják, hogy a böjtnek megtisztító, jobbá tevő ereje van, még ha csak annyiban is, hogy a szervezet megtisztuljon a lerakódott salakanyagoktól.

A böjtölés tehát igen sokoldalúan végezhető és értelmezhető a különböző életfelfogású emberek számára: hozzáállása szerint lehet kinek-kinek önfegyelmi vagy tisztulási eszköz, illetve áldozati cselekmény. A különféle szokások és hiedelmek mellett a ma embere lassan el is felejti, mi a böjt, és mi is annak lényege. Valóban csak testünk sanyargatásáról, egy újfajta divatos szokásról lenne szó? Böjt a felkészülés ideje, mely hamvazószerdától nagyszombatig tart. Felkészülés az ünnepre, húsvétra. A régiek a természet járásához alakították szokásaikat, ünnepeiket, de hitéletüket is. A természet megfigyeléséből kiindulva megállapították, hogy csak a halál hozza el az új életet. Ahhoz, hogy új élet kelhessen bennük, életre a lemondás, bezárkózás és megtisztulás útja vezetett, ezért böjtöltek is a farsang utáni időszakban. Böjt szokását nemcsak külső tettként, hanem belső, lelki folyamatként is gyakorolták, különösen fontossá vált ekkor a befelé, illetve az egymás felé fordulás. Ebben a negyven napban az emberek gyakrabban jártak templomba, gyakrabban gyóntak, és a táplálkozáson kívül egyéb cselekedeteik gyakorlásában is mértékletességet tanúsítottak. Számunkra mit jelent ez a 40 nap? Valakinek a tiltások, szigorú előírások időszakát. De böjtre ne úgy tekintsünk, hogy mit nem szabad, mi mindent nem tehet meg az ember. Böjtre úgy nézzünk, mint lehetőség, ajándék, mennyi mindent kaphatunk Istentől és Istenből. Nem egyszerűen önmegtartóztatásról szól, hanem az önmagunkba nézés, a belső tisztulás idejéről. Jézus is böjtölt. 40 napon keresztül volt a pusztában, ahol nem evett és nem ivott, ahol messiási küldetésének betöltésére készült. Lelkét fel kellett készítenie arra, hogy elvégezhesse és beteljesíthesse mindazt, amit Isten rábízott. Erre a nehéz, göröngyös, örömökkel és kínzó szenvedésekkel is teli útra csak úgy indulhatott, hogy előtte Atyjára, az Úristenre figyelt, hozzá imádkozott. Isten megváltói művében van üdvössége, örök élete az embernek. Keresztény hitünk legnagyobb ünnepe húsvét, amikor Isten szabadító tettére, Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk, éljük át újra és újra szívünkben a megváltás hatalmas csodáját. Húsvét csodájának és felszabadító örömének átéléséhez szükségünk van percekre, napokra, hetekre, amikor magunkba nézünk, és önvizsgálatot tartunk. Rádöbbenünk, hogy a bűn elviselhetetlen terhet nyom ránk, kínoz és gyötör. Nem tudunk tőle szabadulni, mert újra és újra lehúz minket a mélybe. Pilinszky János azt írja, hogy mégis ebben az elviselhetetlen teherben van Isten végtelen irgalma, mert „nincs erény, mely pontosabb, gyökeresebb leckét adhatna nekünk az alázatról, mint épp a fölismert és megszenvedett bűn kétségbeesésig ható, lényében elviselhetetlen terhe.” Bármilyen bűnről legyen is szó, a kiút kezdete az, ha azt az ember felismeri és beismeri. A felismerés és beismerés útján járva jön hozzánk Isten az ő bocsánatát nyújtva felénk, és emlékeztet arra, hogy Jézus Krisztus a legfőbb közvetítő közte és az ember, ember és ember között. Azért jött, hogy jóvátegye, amit az ember elrontott és folyamatosan tönkretett. Kezünkre adta magát. Miattunk. Őáltala és őbenne van a mi megváltásunk, bűneink bocsánata.

Matus Klára (segédlelkész, Pápa)

Regionális hozzárendelés: Pápai Evangélikus Egyházközség


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster