Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Túl vagyunk rajta! Elmúltak a főbb egyházi ünnepek, amire oly' nagyon készültünk! Már javában benne vagyunk az ún. ünneptelen félévben, a nyári kikapcsolódás időszakában. Már csak emlék a sürgés-forgás, a tavaszi nagytakarítás. Már csak múlt az ünnepi vendégeskedés, vendégfogadás, a „kötelező” rokonlátogatások. Már kisebb sebességre lehet kapcsolni, hiszen a nyár elsősorban a pihenés időszaka.

Az elmúlt időszak húsvéti és pünkösdi eseményeit eltehetjük emlékbe. Emberi szempontból nézve a boldog emlékezés élményei kavarognak bennünk. De kérdés, hogy az elmúlt ünnepek igazi lényegét meg tudtuk-e látni. Hatással vannak-e ránk ilyenkor a nyári időszakban is? Mi van gondolatainkban? A feltámadás örömhíre vajon csak egy szép tavaszi emlék maradt, amire visszagondolhatunk? Szép és jó volt, de az ünnepekkel együtt elmúlt? A Tibériás-tenger partján találja Jézus – feltámadása után – a tanítványait. Többen közülük saját szemükkel látták az üres sírt és az elhengerített nagy követ. Öröm lehetett a szívükben, de ez mégsem látszódott meg rajtuk. Húsvét vasárnapja után jöttek a hétköznapok. Együtt voltak még, de – úgy érezték – már Jézus nélkül. Valóban feltámadt! – mondogatták, és tudták az Írásokból, hogy ennek így kellett történnie. De most nincs közöttük a Mester, nem ad útmutatást, nem hívja, nem tanítja őket, nem lép közel hozzájuk. Valamit mondott Jézus a kiküldésükről, hogy legyenek hírvivők, de az már oly' régen volt. Nincs mit tenni: az életnek tovább kell folynia, dolgozni, enni és inni kell... Ösztönük azt súgja, hogy térjenek vissza ahhoz, amihez értenek. Három év nem nagy idő, amit Jézussal töltöttek. Előtte is megéltek, megvolt a napi betevő akkor is. Emberi gondolkodás szerint érthető a tanítványok párbeszéde: Péter, a kőszikla szólalt meg először: „Elmegyek halászni.” A többiek pedig megnyugodva és helyeselve mondták ezután: „Mi is elmegyünk veled.” A Feltámadott azonban visszatér közéjük. Övéihez jön, hogy el ne vesszen az evangélium ügye, hogy általuk továbbadja azt. Jézus tudta, hogy mi játszódik le a tanítványokban, hogy kicsinyhitűségük győz a feltámadás örömhíre felett. Tisztában volt azzal, hogy az üres sír puszta látványa és híre nem adott megtérést, mert a feltámadásnak a szívekben kell megtörténnie. Először a tanítványok meg sem ismerik az Urat. Alakja ismerős, mégis annyira más. Ő túl van már e véges földi mulandóság hatókörén. Neki van hatalma a Tiberiás halait is szolgálatba állítani. S íme, csoda történik. A reggeli órákban, közel a partok-hoz 153 halat fognak úgy, hogy a hálók is szakadoznak. Mindeközben jogosan tehetjük fel a kérdést: Ha Krisztus feltámadásának az öröm-híre csupán tiszavirág életű volt, s nem vert gyökeret bennük, akkor mit várhatunk kétezer év elteltével a mai gyülekezetektől? Mit vár ma ezek után az Úr éntőlem? Az ünnepek után az ünneptelen félévben szinte általános az a tapasztalat, hogy az igehallgatók létszáma is visszatér az eredeti szintre. Szinte törvényszerű, hogy az ünnepek után az folytatódik, ami előtte volt, úgy tűnik, csak néhány szép emlékkel gazdagodtunk. Sokan mentegetőzve gondolják magukban: Hiszen a tanítványok is ott folytatták, ahonnan elindultak! Nekem kellene valami mást tennem? Vegyük észre: Jézus él! Ma is közöttünk van! Ezek után úgy folytatjuk életünket, mintha nem ismernénk meg őt, nem látnánk a keze nyomát a mindennapokban? Mintha nem ismernénk meg őt a közös családi örömökben, a gyermekek pillantásában, a mun-kában, a pihenésben, a házastárs vagy a munkatárs szavában, az újra hozzánk szóló igében. Nem a magunk elé képzelt üres sír látványa ad hozzátérést, hanem a benne való bizodalmas hit és ráhagyatkozás. Az élő Úr alakította úgy az eseményeket, hogy a kicsinyhitű tanítványok ráeszméljenek és ráismerjenek, hogy újra meglássák, kivel jártak együtt földi életében. Ma bennünket sem enged el az Úr. Ő az, aki utánunk lép. Az első lépést megtette igéjében. S a hétköznapokban, a vakáció idején hogyan szólít még meg – írott szaván túl –, azt bízzuk reá! A tanítványokat a Tibériás tavánál találta meg. Bennünket is megkeres. Ő tudja, hol kell keresnie.

Lajtos János (ev. segédlelkész, Nagybörzsöny)

Regionális hozzárendelés: Nagybörzsönyi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::