Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyháztörténet

Hozzászólás a cikkhez

A 440 éves fennállását idén ünneplő gyülekezetünkben nagyon sok minden emlékeztet a nagy elődökre, evangélikus vallásunk alapítóira. Templomunkban meg van örökítve Luther Márton emléke (Luther-ablak, Luther-emléktábla), temetőnk bejáratánál Luther- emlékmű és az ún. Luther- fák. De mai világunkban csak nagyon kevesen tudják, hogy ki is volt a gyülekezet szervezője, alapítója, és kinek köszönheti a soproni evangélikusság az elmúlt 440 évet. Pedig gyülekezetünk nagyhírű levéltárában, kutatás közben lépten nyomon találkozhatunk a gyülekezetet alapító lelkész, Gerengel Simon (képünkön) emlékével.

Régi, nagy hírű professzorok és kutatók munkája nyomán rajzolódhat ki a mai utókor számára az alapító emléke. Gerengel Simon az alsóausztriai Pöttschach városában született. Iskoláit Bécsújhelyen, teológiai tanulmányait valószínűleg Bécsben végezte. Aspangban lett lelkész, itt kezdett először Luther szellemében prédikálni, ezért hivatalából elmozdították, és Salzburgba hurcolták, hol a vártorony börtönében szigorú fogságban tartották. Édesanyjának − aki a hosszú utat megtette hozzá − nem engedték meg, hogy találkozhasson fiával. Gerengel levele, melyet ebből az alkalomból írt, a papi hitvallásoknak igazi remeke. Ebben a levélben kéri édesanyját, hogy fiatal feleségét fogadja leányául, és bizonyságot tesz az újonnan felismert evangéliumi igazság erejéről. Szabadulása után a bajorországi Rothenburgban (auf der Tauber) kapott lelkészi állást, ahonnan kilencévi szolgálat után 1564-ben Burgbernheimbe hívták meg. Gerengel Sopronnal már régebb óta kapcsolatban állt, mivel egy ismeretlen nevű soproni leányt vett feleségül. 1565-ben soproni rokonainál volt látogatóban, mikor felkérésre a Szent Mihály-templomban mondott egyházi beszédet. Faut Márk krónikája szerint a soproniak még soha nem hallottak olyan prédikációt, amilyet Gerengel elmondott. Ennek hatására a városi tanács meghívta őt prédikátornak. 1565 októberében foglalta el hivatalát. Nagy buzgósággal, de a római egyház iránt mégis nagy kímélettel fogott reformációi munkájához. A prédikáláson és lelkipásztorkodáson kívül irodalmi munkásságával, megfelelő templomi és iskolai könyvek készítésével is szilárd alapot adott gyülekezetének. Így adta ki 1569-ben – az egész sopro-ni tanácsnak ajánlva – kiváló kátéját Catekismus címen, melyben Luther Márton kátéját, az Ágostai hitvallást és egyéb iratait követi. Ezt a kátét a gyülekezet még a XIX szá-zad elején is használta. Ezen kívül imádságos és énekeskönyvet is adott Gerengel gyülekezetének. Az általa gyűjtött énekek szolgáltak alapul a később, 1700-ban kiadott soproni énekeskönyvhöz. Az ő énekeivel valósult meg a soproni istentiszteleteken az a fontos reform, hogy az eddigi papi és kántori „magánéneklés” mellett most az egész gyülekezet is anyanyelvén énekelhetett, ami által a polgárság is aktív szerephez jutott. Így a templom vonzóbbá, az istentiszteleten az áhítat bensőségesebbé vált. Gerengel írta meg Sopron számára az első agendát (alsó képünkön) melyet egészen 1828-ig használtak. Ebben a wittenbergi egyház példája szerint állította össze az istentiszteleti rendet. E kéziratos műnek elemeit abban a pergamenre írott szép agendában találhatjuk meg, mely 1678-ban készült, és a Nemzeti Múzeum birtokában van. Gerengel vigyázott arra, hogy a katolikusokkal a jó viszony fennmaradjon. A Szent Mihály-templomban reggel 8 órakor volt a mise, 9 órakor már az evangélikusok számára hangzott az ige. Az ő működése alatt evangélikussá lett az egész városi tanács, a városkapitány és a főispán is. Ő fejlesztette tovább az iskolát is Sopronban határozottan a reformáció hatására, a gimnázium mellett a népiskolát is létre hozott, melyben anyanyelven tanították a polgárok gyermekeit. Külön figyelmet érdemel Gerengelnek a soproni magyarok iránt tanúsított szolgálatkészsége. Osztrák létére volt szíve és történeti érzéke a magyar nemzet, s ennek a török háború idején szerzett nagy érdemei iránt. Soproni papsága idejére esett Zrinyí Miklós halála, és ő nyomban felvett kátéjába egy érte mondandó imádságot, mely saját megjegyzése szerint Szigetvár eleste után készült. Ekkor alakul meg a kis magyar gyülekezet, és egyidőben békében működhettek itt a magyar lelkészek is. Így erősödött és terjedt a reformáció Gerengel Simon idejében szinte napról napra. Négy templomban hirdették ekkor már Luther szellemében az evangéliumot: a Szent Mihály, a Szent György, a Szent Erzsébet és a Szentlélek-templomban, utóbbiban magyarul. A gyülekezet alapítója 1571-ben fejezte be szenvedések-ben és alkotásokban gazdag életét. Lelkésztársa, Pharerus Gergely mondott felette emlékbeszédet a Szent Mihály-temetőben. A nagy krónikaíró, Faut Márk, aki még látta és hallotta őt, e szavakkal zárta visszaemlékezését: Gerengel Simonnak tulajdoníthatjuk, hogy a soproni népet a pápistaságból Istennek csodálatos kegyelmével kivezette.

Regionális hozzárendelés: Soproni Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::