|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 8
- SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 14. VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
Hozzászólás a cikkhez
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 14. VASÁRNAP HETE
„Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el.” (Zsolt 119, 141)
A zsoltár Isten nagyságát és rendelkezéseit dicséri és magasztalja. Gyönyörködik benne, mert igazsága örök és döntései megbízhatók. A zsoltárossal együtt bízhatunk abban az Istenben, aki nem hagyja magára a segítségre szorulót. A törvény rendelkezései, utasításai az élet védelmét szolgálják. Isten az élet útját járó népének közlekedési rendjét adja igéjében..
Akik Jézust, élete példáját követik, nála életet találnak. Értékeinket nem földi dolgok határozzák meg, hanem Isten mérhetetlen szeretete és jósága. Jézus Krisztusban megváltott, „felértékelt” népévé lettünk. A hozzá menekülőt, benne bízót megtartja, a tőle eltévedtet is visszahozza, a bűn leprájából is megtisztítja. Akiket megváltott, tulajdonaként védi és szereti. Valljuk mi is a zsoltárossal együtt: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”(105.v.)
Mennyi bajtól, nyomorúságtól ment meg az az intés és utasítás, amely Isten szeretetéből fakad. A Szentlélek munkálja bennünk az ige elfogadását és az engedelmességet, hogy áldani tudjuk a tőle kapott korlátokért és szabadságért, amellyel életünket és üdvösségünket munkálja.
Selmeczi Lajos (ny. ev. lelkész, Tata)
::Nyomtatható változat::
|
