|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 8
- Győri gyerekek táborozása Nagybörzsönyben
Hírek
Hozzászólás a cikkhez
Győri gyerekek táborozása Nagybörzsönyben
Ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk – ez is lehetett volna a mottója annak a hétnek, melyet a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ tanulói, valamint győrsági gyerekek töltöttek el a Pesti Evangélikus Egyházmegye területén fekvő Nagybörzsöny falu Reménység Házában. A kisalföldi gyerekek számára már az is izgalmas kalandnak ígérkezett, hogy lenyűgöző hegyek közé, lakóhelyüktől távolra mennek a megszokott Uraiújfalu helyett Menyesné Uram Zsuzsa győrsági lelkész vezetésével, aki egykori és jelenlegi hittanosainak szervez tábort immár több mint egy évtizede.
A barátokkal, osztálytársakkal folyamatosan bővülő, idén már 40 fős gyerekcsapatot a csodálatos környezetben egy minden igényt kielégítő táborhely, ugyanakkor esős idő fogadta a Börzsöny egyik legszebb részén.
A délelőtti „komoly” programokon a templomban Mózes, József, Sámuel és Jób történetén keresztül arra keresték a választ a gyerekek, hogyan érthető meg és vehető észre napjainkban, hogy Isten gyermekei vagyunk. Hogyan kell és lehet ráhagyatkozni Isten vezetésére a mai, Istentől elidegenedett világban.
A helyi kisvasúttal Nagyírtáspusztára tett kirándulás a hét egyik legszebb élményévé vált. Igazi hitpróbát jelentett viszont a táborvezetőknek is, hogy Isten vezetésére hagyatkozzanak a „józan ész” diktálta realitás helyett. Ugyanis úgy tűnt, hogy a csütörtökre tervezett nagy túrát – a 864 méter magas Nagy-Hideg-hegy megmászását – a három napja tartó folyamatos eső meg fogja hiúsítani. A több mint 15 km-es gyalogtúrát mégis mindenki nagyon várta, hisz a síkvidékhez szokott gyerekek zöme ilyen közvetlen közelről még nem találkozott heggyel. Ők nem is sejtették a vezetők vívódását, akik tudták, ha el is áll az eső, a talaj olyan sáros lehet, hogy lehetetlenné teszi a hegymászást. A józan ész érveit végül is felülírta a gyerekek esti énekén keresztül üzenő Úr: az ő kegyelme minden reggelre megújul. Így másnap kétkedés nélkül indultunk útnak, és nem is csalódtunk…
Hogyan lehetséges, hogy az út nagy részén nem is volt csúszós, járhatatlan az ösvény, és csak egy picit lettünk sárosak? Vagy hogy az eső nem kapott el minket, és szinte percre pontosan teljesítettük a túrát? Hogyan történhetett meg, hogy a csúcstámadásnál már minden gyerek a „keskeny”, de nehezebb utat választotta a szélesebb, kényelmesebb, bár kicsit hosszabb út helyett, mondván, az igaz út a keskeny út? És hogyan lehetséges, hogy az elején nyafogó, elelfáradó, kényelemhez szokott városi gyerekek büszkeséggel vegyes örömmel emlékeznek ma már vissza a „nagy mászásra”?
Hát úgy, hogy megértettük: Isten vezetésével az ő gyermekei bármire képesek lehetnek. Ez volt az az üzenet, mely miatt az Úr elhívott bennünket a táborba és a hegyre is, és így átélhettük azt is, hogy ha kell, ölébe veszi a megfáradót, és úgy segíti át a kétségbeesésen…
Dr. Ajtony Zsoltné (gyülekezeti tag, Győr-Nádorváros)
Regionális hozzárendelés:
::Nyomtatható változat::
|
)