Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Ipolyszakállos. Pici kis falu a történelmi Magyarország területén. Parányi templom a fák között és még parányibb gyülekezet: egyetlen gyermek és nyolc-tíz felnőtt. Mégis hatalmas erővel zeng az ének: „Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled, Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el, Ő megvívhat tengerekkel.” (EÉ 263/2)

Lelkészük régóta nincs, csak havonta egyszer szolgál egy helyettes lelkész. De mégis összegyűlnek minden vasárnap Isten dicséretére. Az igehirdetést felolvasással helyettesítik. Ebben a kicsi gyülekezetben egészen különleges értelmet nyer Jézus szava: „Ne félj, te kicsiny nyáj...” A biztatás mindnyájunknak szól. Akkor is, ha csak négyen-öten, tízen-húszan, vagy Jézus szava szerint ketten-hárman gyülekezünk össze az ő nevében. Ketten-hárman azok közül, akiket Isten a szent keresztségben új életre, üdvösségre hívott, akik megismerték az ő szeretetét, és hittel rábízták magukat, akik tanúi lettek irgalmának. Ketten-hárman azok közül, akik az igével és Krisztus testével, vérével táplálkoznak, akik a nagy nyomorúságban újra meg újra megmossák ruhájukat a bárány vérében. Kicsiny nyáj, bárányok a jó Pásztor nyájából, akik meghallották a hívást, és követik a Pásztort. Milyen csoda folytán nem széledt szét, nem tűnt el, nem lett semmivé ez a kicsiny nyáj? Mi az a titokzatos hatalom, amely megőrzi a kicsiny nyájat? Egyedül a jó Pásztor hűsége! Egyedül neki, az élő Krisztusnak van hatalma arra, hogy megőrizze, megtartsa, védje, oltalmazza azokat, akik a keresztségben Isten gyermekei lettek, Krisztus keresztjének a jelét s a Szentlélek pecsétjét viselik magukon örökre. Oly sok emberi nyomorúság, tragédia, kudarc, bűn és bukás ellenére egyedül ő tartja meg övéit az üdvösség, az örök élet útján. Mert Isten számon tartja, szereti és megvédi a legkisebbeket. A kicsiny gyermekeket és a gyermeklelkületű, Istenre hagyatkozó felnőtteket, az alázatosakat, a Krisztusért bolondokat, az összetört szívűeket, a bocsánatot nyert bűnösöket. Ezek az ő népe, a szegények, a sírók, a szelídek, az igazság után szomjazók... Ezekből gyűjti a jó Pásztor az ő nyáját. És ezeknek mondja ki a drága szót: ...”úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” Kicsiny nyáj. Ipolyszakálloson, Nagydémen, Csótón, Százdon, Domonkosfán, Gerőházán, Pártosfalván, Halmágyon, Kikindán... és mindenütt a világon. A jó Pásztor nyája, akiket ő vérével váltott meg az idegen nyájból. Gondozza, óvja, tanítja, vezeti a nyájat. Csendes vizekből itatja, karján hordozza, füves legelőkre viszi, megvédi a vadállatoktól, utána megy az elveszettnek, felhozza a szakadékból... Ne félj, te kicsiny nyáj! Zeng az ének és betölti a pici ipolyszakállosi templomot: „... Ö megváltott és szeret. Néked mennyben ád helyet. Sion, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki.” (EÉ 263/4) Zeng az ének, és könny csillog a szemekben. Mert néhány pillanatra eltűnik a számkivetettség érzése. Eltűnnek a határok. Nincsenek többé határok. Csak testvérek vannak, az egy nyáj, a jó Pásztor nyájának bárányai. És a parányi templomban felsejlik a látomás: „... íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé.” (Jel 7,9-10)

Regionális hozzárendelés: Lovászpatonai Evangélikus Egyházközség