Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2005 - 8 - A jó Pásztor nyájában

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

A jó Pásztor nyájában

Dechertné Ferenczy Erzsébet (ev. lelkész, Lovászpatona)

Ipolyszakállos. Pici kis falu a történelmi Magyarország területén. Parányi templom a fák között és még parányibb gyülekezet: egyetlen gyermek és nyolc-tíz felnőtt. Mégis hatalmas erővel zeng az ének: „Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled, Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el, Ő megvívhat tengerekkel.” (EÉ 263/2)

Lelkészük régóta nincs, csak havonta egyszer szolgál egy helyettes lelkész. De mégis összegyűlnek minden vasárnap Isten dicséretére. Az igehirdetést felolvasással helyettesítik. Ebben a kicsi gyülekezetben egészen különleges értelmet nyer Jézus szava: „Ne félj, te kicsiny nyáj...” A biztatás mindnyájunknak szól. Akkor is, ha csak négyen-öten, tízen-húszan, vagy Jézus szava szerint ketten-hárman gyülekezünk össze az ő nevében. Ketten-hárman azok közül, akiket Isten a szent keresztségben új életre, üdvösségre hívott, akik megismerték az ő szeretetét, és hittel rábízták magukat, akik tanúi lettek irgalmának. Ketten-hárman azok közül, akik az igével és Krisztus testével, vérével táplálkoznak, akik a nagy nyomorúságban újra meg újra megmossák ruhájukat a bárány vérében. Kicsiny nyáj, bárányok a jó Pásztor nyájából, akik meghallották a hívást, és követik a Pásztort. Milyen csoda folytán nem széledt szét, nem tűnt el, nem lett semmivé ez a kicsiny nyáj? Mi az a titokzatos hatalom, amely megőrzi a kicsiny nyájat? Egyedül a jó Pásztor hűsége! Egyedül neki, az élő Krisztusnak van hatalma arra, hogy megőrizze, megtartsa, védje, oltalmazza azokat, akik a keresztségben Isten gyermekei lettek, Krisztus keresztjének a jelét s a Szentlélek pecsétjét viselik magukon örökre. Oly sok emberi nyomorúság, tragédia, kudarc, bűn és bukás ellenére egyedül ő tartja meg övéit az üdvösség, az örök élet útján. Mert Isten számon tartja, szereti és megvédi a legkisebbeket. A kicsiny gyermekeket és a gyermeklelkületű, Istenre hagyatkozó felnőtteket, az alázatosakat, a Krisztusért bolondokat, az összetört szívűeket, a bocsánatot nyert bűnösöket. Ezek az ő népe, a szegények, a sírók, a szelídek, az igazság után szomjazók... Ezekből gyűjti a jó Pásztor az ő nyáját. És ezeknek mondja ki a drága szót: ...”úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” Kicsiny nyáj. Ipolyszakálloson, Nagydémen, Csótón, Százdon, Domonkosfán, Gerőházán, Pártosfalván, Halmágyon, Kikindán... és mindenütt a világon. A jó Pásztor nyája, akiket ő vérével váltott meg az idegen nyájból. Gondozza, óvja, tanítja, vezeti a nyájat. Csendes vizekből itatja, karján hordozza, füves legelőkre viszi, megvédi a vadállatoktól, utána megy az elveszettnek, felhozza a szakadékból... Ne félj, te kicsiny nyáj! Zeng az ének és betölti a pici ipolyszakállosi templomot: „... Ö megváltott és szeret. Néked mennyben ád helyet. Sion, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki.” (EÉ 263/4) Zeng az ének, és könny csillog a szemekben. Mert néhány pillanatra eltűnik a számkivetettség érzése. Eltűnnek a határok. Nincsenek többé határok. Csak testvérek vannak, az egy nyáj, a jó Pásztor nyájának bárányai. És a parányi templomban felsejlik a látomás: „... íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé.” (Jel 7,9-10)

Regionális hozzárendelés: Lovászpatonai Evangélikus Egyházközség


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster