|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2006
- 8
- a1
Aktuális
Hozzászólás a cikkhez
Az idei, szolnoki Szélrózsa ifjúsági találkozó is sok fiatalt és idősebbet mozgatott meg. A találkozó mottója: Tenyerembe véstelek, rengeteg érdekes program alapja lehetett. A találkozó első teljes napján, csütörtökön például drámafoglalkozásokon dolgozhattuk fel ezt az ézsaiási igét. Mi is a tenyér? Mire vagyunk képesek puszta tenyerünkkel? Mit tudunk kifejezni vele? Mennyire ismerjük saját tenyerünket? Na és Istenét? Ilyen és ehhez hasonló sok-sok érdekes kérdésre kerestük a választ, és reménységem szerint sokan meg is találták. Most inkább a többi programról szólok néhány szót.
Mint már megszokhattuk az előző Szélrózsákon, Szolnokon is volt filmklub, komoly- és könnyűzene, csendsátor, kézművessátor, és aki esetleg nemcsak lelki, hanem fizikai feltöltődésre is vágyott, különböző csapat- és egyéni sportokban mérhette össze erejét más vállalkozó kedvűekkel. De volt egy új, eddig nem ismert kezdeményezés is: a Szélrózsa-Liget, ahol a környezettudatos életre hívták fel figyelmünket képekkel, idézetekkel, rövid filmekkel és egy ötletes öko-labirintussal. Aki kisgyermekekkel érkezett a Szélrózsára, annak sem kellett aggódnia, hiszen a kicsiket a SzélOvi várta tartalmas programokkal: énektanulás, kézműveskedés, sok-sok játék, bábelőadás, mese, melyeket nemcsak a picurok, hanem a szüleik is élvezhettek.
A filmklub előadásai közül kettőt emelek ki. Az első vetített film, a Hotel Ruanda, nagyon sokakat vonzott a moziterembe. A film az 1994-es ruandai népirtásról szólt, ahol egy hoteligazgató sok pénz és erőfeszítés árán, élete kockáztatásával próbált százakat megmenteni a biztos pusztulástól. Az ijesztő jelenetekben a legmegdöbbentőbb az volt, hogy ez nem múltbeli esemény vagy kitalált történet, hanem maga a valóság, és még a tizenévesek is rádöbbenhettek, hogy ez mind már az ő születésük után történt. A másik film, a mostani filmszemlén bemutatott Fehér tenyér, mely egy sportoló életútját mutatja be egészen gyermekkorától edzővé válásáig, és ezzel egyidőben a versenysportba való visszatéréséig. A film után lehetőség nyílt a producerrel beszélgetni is.
A zenei programokról: itt mindenki megtalálta a maga ízlésének megfelelő együttest. Csak néhányat említek: Zurgó, Makám, Völgyessy-Szomor Fanni, Eleven Hold, Borágó, Fabula Rasa illetve a keresztyén együttesek: Mezítláb, Large Room, Só, Luther-Roses, Jakaranda (finn), Morgenfunk, Megacsend, Felsővezeték és az Izsóp. Nekem személy szerint a Fabula Rasa, mely tényleg mesés zenét játszik, a Luther-Roses, akikben a legjobb, hogy velük együtt tudunk énekelni, a finn Jakaranda, akik vidámságukkal és életkedvükkel rengeteg embert vonzottak a nagyszínpad köré, és akik által megtapasztalhattuk, hogy mekkora öröm az Istent dicsérni, és a Felsővezeték csodálatosan harmonikus zenéjével tetszett legjobban. Persze az Eleven Hold is sok fiatalt megmozgatott, akik ellepték a színpad körüli teret, és hasonló volt a helyzet a Magna cum Laude koncertjén is, ahol még az eső sem tántorította el az érdeklődőket.
Sajnos nem tudok minden programról írni, így a fergeteges magyar, zsidó és ír táncházat csak futólag említem. A zsidó táncházban még a mozgássérültek is részt vehettek, fantasztikus volt látni arcukon azt az örömöt, hogy ők is részesei lehettek a közös táncnak. A fórumbeszélgetéseken többek között jelen volt Lengyel Anna, a Magyar Rádió Egy csepp emberség című műsorának szerkesztője, a Déli Evangélikus Egyházkerület megválasztott felügyelője, Schäffer Erzsébet, a Nők Lapja munkatársa, Rita, aki lábak nélkül született, és mára járni tud, diplomája van, és boldog édesanya. Lehetett beszélgetni zsidó rabbival, muszlim vallási vezetővel, szexuálpszihológussal vagy országgyűlési képviselővel minden, személyükkel és munkájukkal kapcsolatos témáról. A Teológia mindenkinek sorozatban teológiai kérdésekre világítottak rá az előadók mindenki számára érthető módon. Ilyenek pl. az idő, a teremtés.
Végül, de nem utolsósorban az áhítatokról szeretnék írni. Reggeli témáink az Én, Te, Mi voltak. Vajon ki is az az én? Mit mond a saját énem, és mit akar Isten énje? Mikor lesz a mi tényleg mi? Hogyan tehető a miben a te előtérbe? Mi a különbség a te és az az között? Hogyan hallhatjuk meg Isten énjét, amikor sokszor a saját énünk sokkal hangosabb? Az esti áhítatok témái: az Út – vajon hova vezet a helyes út, és hogyan lehet rálépni? A Szentjánosbogár – ezek vagyunk sokszor, hiszen fényünk nem állandó, mint a mécsesé, de fel-fellobban, valamennyire mutatja az utat, és öröm lehet a teljes sötétségben. A Kenyér és Víz – ne vidd magaddal az igét, edd meg! Így lesz teljesen és végérvényesen a tiéd! És végül az Ajtó – hány ajtó van életünkben, hogyan tudunk bejutni rajtuk, van-e visszaút?
„Tenyerembe véstelek”. Megnyugtató mondat. Ott vagyok, én, személy szerint, név szerint valakinek a tenyerén, aki nem tud és nem akar onnan kitörölni, aki mindig szeme előtt tart, aki mindig emlékszik rám. Ez a legfontosabb, amire a mostani Szélrózsa emlékeztet minket.
Ferenczy Eszter (a Péterfy ev. gimnázium 12.évf. diákja, Győr)
Regionális hozzárendelés:
Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú M?vészeti Iskola és Kollégium
::Nyomtatható változat::
|
)