|
|
|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2006
- 8
- Nagy Tibor
Arcképcsarnok
Hozzászólás a cikkhez
Nagy Tibor
1914-2006
Szomorúan, de Isten akaratában megnyugodva hallottuk a szomorú hírt. Hosszú szenvedés után elhunyt Nagy Tibor lelkipásztor. Pedig a mulandóságot mennyiszer megélte már lelkésztestvérünk!
A gyúrói határban sokat kirándult és lovagolt a tanító úr két fia: Laci és Tibor. Két testvér, két jó barát. A betegség és a halál azonban hirtelen elválasztotta őket egymástól. A fertőző betegséget elkerülendő küldték Tibort Bonyhádra tanulni. Tizenöt éves lehetett, amikor váratlanul hazaküldték. Nagybeteg édesapja szerette volna még utoljára látni…
A szeretet soha el nem fogy – édesanyjától, nagybátyjától bőven kapta ezt az el nem múló szeretetet. Ezért töretlen lendülettel és akarattal tanult, érettségi után Sopronban az Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karán folytatta tanulmányait. Felszentelését követően előbb Tordason, majd Székesfehérváron végzett segédlelkészi szolgálatot.
A megismert, el nem fogyó szeretetettel fordult a gyülekezet tagjai felé a világháború idején is. Rövid időszakot leszámítva nem hagyta el a várost az ostromok idején sem. Nem csoda, hogy más felsőbb egyházi jelöltekkel szemben őt tekintette a székesfehérvári evangélikusság lelkészének.
Negyvenegy évesen kötött házasságot Hauschild Ellával. Kedves látvány volt, ahogyan ők kéz a kézben sétáltak. Figyelmes, alázatos szeretet élt közöttük. Ezt a szeretetet kapta fiától és menyétől, akik körülvették, amikor egyedül maradt, és hűségesen ápolták betegsége idején.
A szeretet soha el nem fogy. Ezzel a reménnyel búcsúzunk tőle. Krisztus el nem múló szeretete ölelje át őt akkor is, amikor emberi szeretet már nem veheti körül!
Bencze András
Regionális hozzárendelés:
Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
|
|
)