Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyéb

Hozzászólás a cikkhez

Amikor törvényről beszélünk, rendszerint a Tízparancsolatra gondolunk. A törvény fogalma és tartalma azonban sokkal tágabb ennél. Számtalan helyen találkozhatunk az Újszövetségben a törvénnyel úgy, mint ami magába foglalja a Tórát (azaz Mózes öt könyvét), de úgy is, mint ami magába foglalja a zsoltárokat és a prófétá-kat, az egész Ószövetséget. János evangéli-umában olvashatjuk Jézus szavaiként: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?” (Jn 10,34) Jézus törvényként idézett szavai a 82. zsoltárban találhatóak. (Zsolt 82,6) (A törvény ezen értelmezéséhez ld. még: Jn 12,34; 15,25; ApCsel 15,5; 1Kor 9,9 stb.)

A törvény tehát nemcsak parancsolatok, tilalmak és előírások gyűjteménye. A törvénybe beletartozik az egész ószövetségi történet, ahogyan Isten megteremtette a világot, ahogyan kialakította annak rendjét, ahogyan belehelyezte az embert ebbe a világba, ahogyan kiválasztotta népét és szövetséget kötött vele, ahogyan szólt Mózes által, ahogyan cselekedett népe és a világ életében. A törvény ebben az értelemben a világ rendje, melyben minden az Istentől függ, melyben mindent az Isten alakított ki, melyet az Isten által szabott rend, azaz törvény tart egybe. A törvény „az embernek az Istenhez, de az egész teremtett világhoz való viszonyát is jelöli. A teremtés révén az ember beleteremtetett a világba, a törvény által pedig kötve van ahhoz.” (Elert – ld. Keresztyén Igazság új folyam 22. szám 12. oldal) Isten törvénye éppen ezért jó az embernek! Hiszen az, hogy az ember a törvény alatt van, vagyis kötve van a törvényhez, azt jelenti, hogy nem vagyunk kiszolgáltatottak a véletlennek, a sorsnak, nem kaotikus, rendezetlen a világ, hanem rendezett; Isten tartja kézben az életünket, a sorsunkat; Isten rendezett világának vagyunk részesei. (Elert - ld. a fent megnevezett helyen) A törvény, mint a világ rendje, nemcsak a zsidó vagy a keresztyén ember életének meghatározója, hanem minden ember szá-mára ismert, a világ valamennyi népét és emberét meghatározza. Mint a természet rendjét éljük meg, hogy életünk férfiként vagy nőként zajlik le, hogy egy bizonyos férfi és nő gyermekeként látjuk meg a napvilágot, s egy napon a szülő-gyermek kap-csolat meghatározottsága fordítva is valósággá válik számunkra, amikor már nemcsak gyermekek vagyunk, hanem szülei is egy gyermeknek. A természet rendjéből fakadóan keressük párunkat, aki hozzánk illik, akivel egy életet tudunk, akarunk leélni, akivel segítőtársak lehetünk. Miért van szülő-gyermek kapcsolat? Miért keres az ember társat? Miért születünk férfinak és nőnek? Azért, mert Isten így akarta, mert Isten így alakította ki a rendet, a természet rendjét; mert ez Isten törvénye minden ember számára. S mint erkölcsi rendet éljük meg – szintén e világ valamennyi embere –, hogy ami a másé, az nem az enyém, hogy az egyes ember élete érték, melyet védeni, őrizni, gyógyítani, segíteni kell; s mint erkölcsi rendet éljük meg, hogy elvenni a másét, kioltani az életet nem jó, hanem rossz, hogy a lopás és a gyilkosság bűn. Miért tudjuk megtenni ezt a különbséget? Honnan fakad a jó és a rossz ismerete? Isten akarta így, ő alkotta meg a jogi és erkölcsi rendet, s tette törvénnyé e világ valamennyi embere számára. A törvény tehát, mint a világ rendje, meghatározója az erkölcsnek is. Pál apostol írja a római levélben: Amikor a pogányok (vagyis a nem zsidók), akik nem ismerik a törvényt (vagyis a zsidóknak a Sínai-hegyen adott, írott parancsokat, előírásokat és rendelkezéseket) természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd. (Rm 2,14−15) Pál szavai pedig nemcsak azt fejezik ki, hogy Isten törvénye, erkölcsi rendje minden embert meghatároz, hanem kifejezik azt is, hogy Isten törvénye bennünk van, a szívünkbe lett beírva. Minden alkalommal, amikor a lelkiismeret megszólal bennünk, Isten törvénye, erkölcsi rendje nyugtalanít bennünket. Igaz, tapasztalataink azt mutatják, hogy nem egyforma az emberek lelkiismerete, kinek előbb, kinek csak később szólal meg, és azt tapasztaljuk, hogy „sokszor néma az ember lelkiismerete, különö-sen ha saját hibájáról van szó. De ha az ember kezdi magát mentegetni vagy másokat vádolni, akkor tűnik ki, milyen pontosan tudja, hogy mi a jó és mi a rossz.” (Prőhle: Az evangélium igazsága 9. oldal) Végül pedig Isten törvénye, mint a világ rendje, meghatározója nemcsak a természet és az erkölcs rendjének, hanem az emberi élet rendjének is. Isten törvénye határozza meg azt, hogy az emberek társadalomban éljenek, legyenek vezetőik, akik felelősséget hordoznak azért, hogy a közösség tagjai biztonságban éljenek, akik arra kapnak hatalmat, hogy védjék a jó emberi rendet, amely Isten akaratában gyökerezik. Az Isten törvénye határozza meg azt, hogy az egy társadalomban élő emberek fogadják el a közösség szabályait, törvényeit, éljenek a jó emberi rend szerint. Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett – mondja Pál. (Rm 13,1) A Példabeszédek könyvében pedig ezt olvassuk: „Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.” (Péld 14,34) Isten törvénye a teremtés óta meghatározója a világ rendjének. De a teremtés óta történt valami, ami a jónak alkotott világot, s a jónak alkotott rendet megrontotta. Az ember Isten törvényét, a világ rendjét kötöttségként élte meg. Az egyedül Istentől való függőséget tehernek érezte, s az összekötő szálat elszakította. Bár a kötöttség biztonságot, kapcsolatot jelentett számára, ő mégis ettől független, szabad akart lenni. Szabad, mint Isten. A bűneset története a szakítás története, mely elrontója, megrontója lett minden rendnek, a természet rendjének is, az erkölcs rendjének is és az emberi élet rendjének is. Ezért fordulhat elő, hogy szembekerül egymással szülő és gyermek, hogy megromlik a férfi és nő kapcsolata, hogy a nemünk megváltoztatásának lehetősége jogként jelentkezik. Ezért fordulhat elő, hogy nem egyforma a lelkiismeretünk, s olykor akkor sem szólal meg, amikor már körülöttünk minden a bűnről dübörög. Ezért vannak zsarnok felsőbbségek, kizsákmányoló uralmak és megfélemlítő társadalmak. A bűn, az ember örök elszakadni vágyása Istentől rombolja Isten jó rendjét, melyet értünk alkotott. A törvény pedig, éppen a bűn miatt, a bűn korlátozójává vált. Szankcionálja a bűnt, félelmet ébreszt a bűn elkövetőjében, s így sokakat visszatart attól, hogy bűnt kövessenek el. Ismét Pál apostolt kell idézni: a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek, és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. (1Tim 1,9−10) A bűneset óta a törvény feladata, hogy „a külső, tisztességes élet megtartassék, és a vad, akaratos embereket mintegy gyeplővel féken tartsa.” (Egyességi Irat) A külső, tisztességes élet megtartassék – a törvény ereje eddig hat, a bűn korlátozója csak külsődlegesen tud lenni. S bár nagy ajándék még így is a törvény, hiszen őrzi az embert a pusztulástól, és védelmezi a jó rendet – a bűn szívünkben, bensőnkben való elkövetése ellen semmit sem tehet. A szívünkben elkövetett bűnt elfedheti a külsőleg helyes magatartás, így a törvény vele szemben tehetetlen. Majd egy napon, az ítélet napján, szembesítheti az embert azokkal a bűneivel is, melyet szívében követett el. Beszéljünk bár a törvény vádló szerepéről vagy akár e világ rendjét meghatározó és őrző funkciójáról, ugyanarra a következtetésre jutunk: Isten törvénye által tudjuk, mi az erkölcsös, mi a helyes, mi a jó, de Isten törvénye alkalmassá, képessé már nem tud tenni az erkölcsös, a helyes, a jó cselekvésére! Itt az ideje, hogy végre megkeressük a választ a kérdésre: hogyan lehetséges az erkölcsös élet, mi által valósul meg a keresztyén erkölcs életünkben? (Folytatjuk.)

Isó Dorottya (ev. lelkész, Veszprém)

Regionális hozzárendelés: Veszprémi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::