Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyéb

Hozzászólás a cikkhez

A Veszprém Megyei Önkormányzat szervezésében és támogatásával immár harmadszor kelt útra az a –szinte már összeszokott– társaság, akikhez csatlakozhattunk június 26. és 30. között egy svájci körútra.

Kuti Csaba, a megyei közgyűlés elnöke és munkatársai számára mindig is fontos volt, hogy az egyházak képviselőivel működő, párbeszédes jó kapcsolat alakuljon ki. Így jött az ötlet néhány évvel ezelőtt, hogy közös kiránduláson ismerjék meg egymást a történelmi egyházak lelkészei és a megye vezetői. Az elmúlt évben Rómába vitt az útjuk, és a visszaemlékező beszélgetésekből kiderült, hogy tartalmas, élményekben gazdag út volt. A római katolicizmus fellegvára, a Vatikán után ebben az évben a reformáció genfi központjába és környékére terelődött a szervezők –dr. Huszár Pál és munkatársainak– figyelme. Így állt össze az Ausztrián átvezető gyönyörű út, amely nemcsak tanulmányút, de megnyugtató és lélekben felfrissítő kirándulás is volt. A lelkészek általában az iskolaév után, az ünnepes félév végére egy kicsit fáradtan, terhelten érkeztek. Mi sem voltunk kivételek, ezért nagy örömmel készültünk az útra. Éppen 26 évvel ezelőtt jártunk ebben az országban, házasságkötésünk után, így kíváncsian vártuk az új élményeket. Nincs mód arra, hogy minden, utunk során érintett nagyvárosról beszámoljak –bár az útitársak lelkiismeretesen fölkészültek a városnézésekre, fölhívták a figyelmet a látnivalókra–, most csak néhányat van módom kiemelni.

Salzburg várt minket először, a dóm és Mozart szülőháza, színes vidám városi forgatagban. A második nap Zürichbe érkeztünk a reformáció egyik fellegvárába. Jó volt magunkba szívni a középkori templomok tiszta, és –a kánikula miatt különösen jóleső– hűvös levegőjét. Az óvárosi sétán láthattuk a városházát, a Grossmünstert, és amit a rövid, kétórás időtartam megengedett. Öröm volt tapasztalni, hogy a különböző érdeklődésű megyei vezetők és lelkészek társasága mindig megbízható pontossággal érkeztek a megbeszélt időre, a buszhoz. Alkalom nyílt újra és újra, hogy római katolikus testvérekkel és a reformátusokkal akár a templomok külsőjéről, akár teológiai különbözőségeinkről és az összekötő kapcsokról beszélgessünk. Zürichből a fővárosba, Bernbe vittek minket barátságos sofőrjeink, ahol a medvebarlangtól pontos térképpel a kezünkben járhattuk végig az Aare folyó hajtűkanyarjában elhelyezkedő óvárost, amely a világörökség része. Megnéztük az Óratornyot (képünkön)

a harangjátékkal, majd elindultunk Lausanne felé. Egy kicsit hangosra sikerült az éjszaka a leírhatatlanul szép Genfi-tó partján. Reggelre vezetőink látni vélték arcunkon a „menetrendet”, mert nagy forgalmú vasút húzódott az ablakunk alatt. Bár a vacsora és a szobák, az ellátás is mindannyiunk örömére szolgált. A harmadik napon érkeztünk Genfbe több világszervezet székhelyére, az LVSZ, RVSZ központi kápolnájába, ahol először a bejárati, kőből kirakott mozaikon, a keresztvíz szimbólumán át, léphettünk be. A Református Világszövetség főtitkára – dr. Setri Nyomi – is köszöntött minket (képünkön),

majd Pósfay György kalauzolt a városban egészen a reformáció genfi emlékművéig. A monumentális szoborcsoport (képünkön)

előtt elhangzott Illyés Gyula verse, komolyan tekintélyt parancsolóan a reformáció történelmi hangsúlyával. Genfből továbbhaladva Luzern volt a következő állomás, ahol végiggyalogolhattunk az 1333-ban épült Kápolna hídon, és egy világos-zöldes árnyalatban festett barokk templomban felejthetetlen, reggeli orgonamuzsikában volt részünk. A schaffhauseni vízesést (képünkön)

nem tudom kihagyni az élmények sorából, mert számomra lenyűgözően csodálatos volt. Európa legbővebb hozamú ilyen természeti látványossága, ahol az ember megtapasztalhatja a természet erejét, és elgondolkodtat, hogy évezredek óta dübörög 11 emelet magasból a Rajna vize. Végül Szent Gallenen át érkeztünk Hallstadtba, ahol nemcsak a hegyek magasak, hanem a tó is 110 m mély. Valóban festői e kisváros a nagy turistaforgalommal, és csendes templomaival. Hazafelé véve az irányt rövid időre megálltunk Liechtensteinben is, majd Kufstein várát is útba ejtettük, és fölemlegettük az ott raboskodó magyar hazafiakat, köztük Haubner Mátét, a dunántúli evangélikus püspököt is, aki szintén e börtön (képünkön) hat méteres falai között töltötte rabságát. Erre az öt napra a hét igéjével indultunk, melyben Jézus így szól hozzánk: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” A bejárt három ország, magas, hófoltos hegyei, tiszta tavai, templomai, középkori történetük és 21. századi nyüzsgésük számomra a megnyugvást, a pihenést adták. Sok barátot találtunk, testvérekre leltünk, s ezért még különösen is hálásak vagyunk e körútért.

Smidéliusz Zoltán (püspökhelyettes, Surd)

Regionális hozzárendelés: Veszprémi Egyházmegye

::Nyomtatható változat::