|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2006
- 8
- SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP
Fáklyafény
Hozzászólás a cikkhez
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP
„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (Zsolt 42,6)
A csüggedés hamar ránk talál, oly könnyen háborgunk az élet napi eseményei miatt. Elég, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elgondoltuk, vagy kilátástalannak tűnő helyzetbe kerültünk.
Gyakran figyelek föl manapság arra, hogy hiányzik az emberek arcáról, tekintetéből az elevenség, érdeklődés és derű. Gondterheltek, fáradtak, magukba temetkezők, ami nemcsak munkából hazajövet figyelhető meg, amikor ez talán indokolt lehetne. Az is igaz, hogy manapság ritkán kísérik szívderítő hírek, események az életünket. A világban történtek sem halmoznak el felemelő, szívderítő hírekkel.
A csüggedés nagyon emberi megnyilvánulásunk. Az istenhívő embernek sem sikerül mindig kimentenie magát azok alól a hatások alól, amelyek kiváltják. Emberi létünk meghatározottságai, hatásai, ránk is ugyanúgy érvényesek, mint bárki másra. De nekünk van szabadítónk, aki mentesíteni tud a körülöttünk zajló események leterhelő hatásai alól, fel tudja oldani lelkünk háborgását, ha az elhatalmasodott volna rajtunk. Istennek hatalma van minden bennünket szorongató körülmény és csüggedést kiváltó helyzet felett. Segítőnk és bátorítónk minden szorongatott helyzetünkben. Ha pedig ezt mind tudjuk, mert már számtalanszor megtapasztaltuk, akkor a csüggedés órájában a zsoltárvers írójához hasonlóan kérdezhetjük önmagunktól: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?”
Csak határozottan kell bíznunk a mi Istenünkben, és a zsoltár-vers is lelkünk bátorítására biztat, ahogy az írója-éneklője is tette, amikor megformálta ezeket a gondolatokat. De minden bizonnyal, az énekeskönyvünkben megtalálható kánon (587. ének) megírását is ez ihlethette: „Ne csüggedj, lelkem, hű az Isten! Bízzál őbenne, ő hordja terhed! Megváltó, őriző Pásztorod ő.”
Ha pedig Isten iránti bizodalmunk újra megerősödik, mert igényünk támadt a lelkünk bátorítására, akkor ennek folytatása nem lehet más, mint hálaadás, mert Isten szabadítása felemelő élmény.
Kőszeghy Tamás (ny. ev. lelkész, Balatonmáriafürdő)
::Nyomtatható változat::
|
