|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2006
- 9
- SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP
Fáklyafény
Hozzászólás a cikkhez
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP
Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37,7)
Légy csendben! Talán egy kemény hang mondja. Sok esetben a felnőtt a gyermeknek. Máskor a kollégiumban szólal meg a szilenciumot jelző csengő. Akkor elhallgat a diákok zsivaja, indulnak a szobáikba, és pár perc múlva már könyveik fölé hajolva tanulnak. Csend. A csendnek is célja van. Ott és akkor a tanulás.
Az élet iskolájában is ezt gyakoroljuk. Légy csendben! Itt csendben az Isten előtt. A csendnek itt is célja van. A zsoltáros így folytatja: „... és várj az Úrra!”
Csendben várni. A kórház folyosóján feszült csendben ült és várt egy asszony. Férjét a műtőbe vitték. Tudtam, nagy műtét lesz, talán négyórás. És múltak a percek és az órák. Már túl az ötödik órán is. Aztán a hatodik. Végre nyílt a műtő ajtaja, és a rettenetes feszültséget a főorvos szelíd mosolya és kedves hangja oldotta fel: Minden rendben.
Csendben az Isten előtt. A csendben várni, mint a gyermek Sámuel, amikor így szólt: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.” Így indulhatunk mi is minden nap reggelén: csendben az Isten előtt. A napot is így zárhatjuk: „Légy csendben, és várj az Úrra!”
„Szólj Uram, mert várok, várom szent szavad, várom, hogy je-lentsd meg énnekem magad.” (Énekem az Úr 77,1)
Varga György (ny. ev. esperes, Pápa)
Regionális hozzárendelés:
Pápai Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
