Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Pál apostolnak a fent idézett sorai az évek során személyessé váltak életemben. Évek kellettek hozzá, amíg mindezt meg is értettem.

Meg kellett értenem, hogy nem az a döntő, hogy mi minden történik velünk, hanem, hogy mindez miként hat ránk. Lázadó voltam a teológuséveim alatt is. Nem hangosan, hanem szelíden álltam ellent. Olyan dolgokat éltem meg, amelyet nem akartam elhordozni. Nem értettem Istent. Vagy inkább nem akartam megérteni. Nem láttam túl a gondokon. A nehézségek mögött Istent láttam ugyan, de nem úgy, ahogy valójában kellett volna. Így volt ezzel valamikor Pál apostol is. Azt gondolta, ismeri Istent s az ő akaratát, hiszen zsidó családban nőtt fel, s a kor legnagyobb rabbijától tanult. Ismerte a Tórát, Mózes öt könyvét, a próféták írásait. Ott a damaszkuszi úton azonban rá kellett jönnie, hogy ez az ismeret nagyon is hézagos. De megtapasztalta azt is, hogy Isten mindent és mindenkit fel tud használni a jóra. Megtapasztalta, hogy Isten a rosszat is az ember javára tudja fordítani. A keresztyénüldözőből Isten választott apostola lett. A rosszat is az ember javára tudja fordítani Isten, hiszen a legnagyobb rosszból született a legnagyobb jó. Jézus kereszthalálából született a mi megváltásunk. A szenvedések szenvedéséből lett ismét szabad utunk Istenhez. Jézus a keresztet nemcsak hordozta, hanem használta. Az ő átszegezett keze által lett a kereszt a mi megváltásunk. Hordozta végig Jeruzsálem utcáin a Golgotáig, hogy ott hasznunkra legyen. A legnagyobb rosszból a legnagyobb jó. Testvérem, te miként használod a keresztedet? Mert mindenkinek megvan a maga keresztje, amelyet vinnie kell. Neked is és nekem is. Lehet, hogy csak rövid ideig, de lehet, egy életen keresztül. Mindenkinek megvan a saját keresztje, s ez senkire át nem ruházható. Milyen szemmel nézünk keresz-tünkre? Mert a szerint tudjuk hordozni is. A hitetlen ember a keresztet hordozza, míg a hívő használja. Nem egyszerű használni a keresztet, hiszen nem esik jól a hordozása. Sőt, még használati útmutató sincs hozzá mellékelve. Ezt még megtért emberként is meg kell tanulni. Ha valaki Krisztus mellett dönt, a keresztje attól még megmarad. Ami változik az a kereszthordozáshoz való hozzáállás. A kereszt, amelyet vinnünk kell, nem kárunkra van, hanem javunkra szolgál. Mindezt a megpróbáltatások idején nem mindig sikerül meglátni s megérteni. Küzdöttem sok dologgal tanulmányaim során, s úgy éreztem, mókuskerékben vagyok. Erőmet megfeszítve futok a cél felé, s az egy centiméterrel sem lett közelebb. A kereszt csak nyomta a vállamat. Szerettem volna letenni, könnyebbíteni rajta, de nem lehetett. Hordoznom kellett. A súlya alatt csak roskadtam, lefelé néztem, s nem tudtam Krisztus-követőként sem felfelé nézni. Pál apostol sora úgy érkezett hozzám, mint egy sms. Tudjuk, kik az Istent szeretik, minden javukra válik. Meg kellett értenem, hogy mindaz, amit rossznak élek meg, nem céltalan. Még a személyes kereszt, a szenvedés, a rossz is Isten dicsőségét szolgálja. Mert nem az én érdemem, hogy ezeket a sorokat most papírra vethetem. A kereszt alatt megerősödve, Isten tervében megnyugodva, még akkor is, ha nem mindig értem, nem látom, mi miért van, lehet a keresztet használni. A hitetlen embernek kárára van a szen-vedés, a hívő számára azonban áldássá lesz. A szenvedés legnagyszerűbb képe Jób, aki elveszítette mindenét, de Istenét akkor sem tagadta meg. Még akkor sem, ha mindenki erre biztatta. És kárára volt a szenvedés? Többszörösen visszakapta mindazt, amit elveszített. Mert akik Istent szeretik, azoknak minden „együttműködik a jóra”.

Gombor Krisztián (ev. beosztott lelkész, Farád)

Regionális hozzárendelés: Farádi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::