Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. (Ef 5,1–9)

Egyszer egy istenhívő és egy istenkövető együtt szállt be a liftbe. – Hányadikra? – kérdezte az istenhívő. – A hetedikre – mondta az istenkövető. Az istenhívő megnyomta hát a hetes meg a nyolcas gombot. A lift elindult. Nagyon lassan haladt, szinte csak vánszorgott felfelé, így hát, hogy ne legyen olyan kínos a csend, beszélgetni kezdtek. – Látogatóban? – kérdezte az istenhívő. – Nem, én csak követem az Istent. Nem sokkal ezelőtt szállt be a liftbe, és a hetediken szállt ki. Hát én is oda megyek, aztán majd meglátjuk, mit találok ott. – Érdekes! – gondolkodott el az istenhívő. – Tudja, én is láttam, hogy az Isten a hetedikre ment. De én elég komoly hívő vagyok, szeretem megismerni Isten tervét, akaratát, meg akarok érteni vele kapcsolatban mindent. Most például azt, miért ment a hetedikre. Ezért szállok én ki a nyolcadikon, és nézek körül előbb ott fent, és majd onnan fentről nézek le a hetedikre is, mert onnan biztosan jobban látom majd, mi történik. Az is lehet, hogy mivel sokan mennek majd Isten után a hetedikre, nem igazán lesz már ott hely, a nyolcadikon viszont nem lesz tömeg, és kényelmesen nézelődhetek majd. Az istenkövető hümmögött és bólogatott, de nem igazán értett egyet. Kiszállt a hetediken, az istenhívő a nyolcadikon, úgy keresték tovább az Istent. De soha többé nem találkoztak.

Mi istenhívők vagy istenkövetők vagyunk? Istenhívők, akik gondolkodunk az Istenről, vannak szilárd elképzeléseink, meggyőződéseink vele kapcsolatban, kutatjuk, meg akarjuk ismerni a titkait; vagy pedig istenkövetők, akik nem a saját utunkat keressük, nem saját értelmezéseket próbálunk igazolni, egyszerűen csak járjuk azt az utat, amit kijelölt Urunk a számunkra? A legutolsó népszámláláskor a lakosság vallási hovatartozását is felmérték. Fájdalmas kategória szerepelt az űrlapon a lehet-séges válaszok között: „vallásos a maga módján”. Mennyi ember él ma a világban, aki „a maga módján” vallásos! Aki ugyan hisz abban, hogy kell lennie valahol egy istennek, de azt, hogy ez az isten hogyan működik, már szereti ő maga kitalálni. Megmagyaráz mindent, felállítja a számára legmegfelelőbb elméletet, a lehető legkényelmesebb megoldást. S már meg is találta az istenét: önmagát. Vajon nem kutatjuk-e sokszor mi is Istenünket hasonló módon? Vajon nem válunk-e mi is ilyen istenhívőkké, akik mennyei Atyánkat szeretnénk egy kicsit a magunk képére formálni? Vajon nem válunk-e ilyenkor mi is bálványimádókká a keresztyénség látszata mögött? Pál apostol arra int: éljünk úgy, mint „a világosság gyermekei”. A világosság gyermekei nem botorkálnak sötétben. Határozott léptekkel követik a fényt, amely beragyogja életüket: Jézus Krisztust, aki példájával világítja meg számunkra az utat, amelyen járnunk kell. A világosság gyermekei ezt a fényt követik. Nem zegzugos kerülőutakon, árnyékos búvóhelyeken keresztül próbálnak célt érni, hogy a félhomály elfedje gonoszságukat, nem térnek le se jobbra, se balra, hanem egyenesen előre tekintenek, a zsoltáros szavaival élve „szemei az Úrra néznek szüntelen”, és követik őt. Hogyan tudjuk mi is így követni Istent? Pál apostol a követésre a görög mimétész szót használja, amit úgy is fordíthatnánk: utánzás. Kövessük Istent, utánozzuk őt! Utánozzuk, és éljünk mi is szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul”. Éljünk mi is szeretetben, a világosság gyermekeiként, amelynek gyümölcse „csupa jóság, igazság és egyenesség”. Ha nem a magunk útját keressük, hanem engedelmesen követjük Jézus Krisztust, Istennek értünk feláldozott áldozati bárányát, ha az ő tettei, szavai szerint próbálunk élni, és így igyekszünk megvalósítani a szeretet törvényét az életünkben, akkor mi is Isten utánzói, Isten követői lehetünk. Kövessük együtt a Golgotára menő, meghaló és feltámadó Krisztust, hogy együtt lehessünk mindannyian vele majd egykor ott a hetedik emeleten! Ámen!

Zsíros András (ev. beosztott lelkész, Balatonboglár)

Regionális hozzárendelés: Balatonboglár–Hács–Somogyvámosi Társult Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::